Legát Tibor

  • Legát Tibor

    Szerkesztő

Legát Tibor cikkei

„Remélem, nem tart örökké”

Másfél éves volt, amikor apja meghalt az orosz fronton, három, amikor 1944-ben el kellett hagynia az országot, és negyvennyolc, amikor először visszatérhetett. Azóta rendszeresen jár haza, de mindig „kívülállóként”. Ha nincs a koronavírus-járvány, talán most is itt lenne egy június 4-i premier okán: a Nagyapám, Horthy Miklós című filmben gyermekkori emlékeit idézi fel.

A különítményes és a szovjetek

Hetven éve adták át az első komolyan vehető magyar repteret, amit a kor szokásainak megfelelően a népi demokrácia győzelmeként ünnepeltek. Ekkor még a hazai repülési vállalat is a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság nevet viselte, arról azonban hallgattak, hogy az építkezés már 1939-ben elkezdődött.

A temető oroszlánja

Az elmúlt 20–25 évben itthon sem volt teljesen ismeretlen a „csallóközi maffia” kifejezés, bár ahhoz képest, hogy tagjai szinte kivétel nélkül magyar nemzetiségűek voltak, a hazai sajtó ingerküszöbét csak a legbrutálisabb megmozdulásaik érték el. Ám ennél sokkal többről van szó.

„Jó könyvet az ifjúságnak!”

Hetven évvel ezelőtt, a könyvkiadók államosítását követően szovjet mintára hozták létre az ifjúsági kiadóvállalatot. A Móra Kiadó ma is meghatározó szereplője a hazai könyvpiacnak, bár a rendszerváltás után nem sok hiányzott ahhoz, hogy ugyanúgy eltűnjön, mint a többi állami vállalat.

Kövess minket: