Interjú

A szükséges kuriózum

Balassa Péter, Fodor Anna – Cirko Film

Mikrofilm

A művészfilmek aranykoráról régóta csak a történelemkönyvekben olvashatunk, és a sajtóban nemhogy egy mozi bezárása, de egy új európai filmbemutató sem hír már. A Cirko-Gejzír mozi és az ott bemutatott filmeket forgalmazó Cirko Film vezetői távolról sem látják reménytelennek az artmozik helyzetét. Épp ellenkezőleg!

Magyar Narancs: Mikor volt az utolsó vetítés a Cirkóban?

Balassa Péter: 2020. november 11-én. Ősz elején már láttuk, hogy újabb bezárás jöhet, ezért több Facebook-kampányt indítottunk, szó szerint a túlélés érdekében; arra kértük a mozi barátait, hogy annak ellenére is vásároljanak éves bérletet, hogy nem tudjuk, meddig leszünk zárva.

MN: Többet vettek, mint általában?

Balassa Péter: Sokkal többet, ami azért volt nagyon fontos, mert tényleg ez biztosította a túlélésünket. A tavaly tavaszi zárást még sikerült átvészelnünk a spórolt pénzünknek köszönhetően, de kifogytak a tartalékaink. Egyébként nemcsak bérlettel támogattak a nézők, nagyon sok adomány is érkezett. Volt, aki csak a mozijegy árát küldte el, de kaptunk igazán jelentős összegeket is. Hihetetlenül meghatott bennünket a Cirko látogatóinak összefogása ebben az időszakban. Annyi szeretetet kaptunk – üzenetekben, kommentekben, telefonhívásokban –, mint még soha. Megtudhattuk, mennyire fontos ez a mozi a közönségnek. Végtelenül hálásak vagyunk minden bérletvásárlónak és adományozónak: nekik köszönhetően élte túl a mozi a járványt, stábunk teljes létszámban megmaradt, senkit sem kellett elküldenünk.

Fodor Anna: Az online felületünkön folyamatosan voltak vetítések, de régebbi filmeket játszottunk. A Budapesti Távmozival együttműködve premier előtti vetítése volt a Rosa esküvője című új spanyol vígjátéknak, és egész jó eredményeket hozott. De azt már az első bezárási szakaszban eldöntöttük, és a másodikban sem változtattunk rajta, hogy nem akarunk sok premier előtti vetítést, inkább kivárunk. A művészfilmek esetében nincs akkora nyomás, mint az amerikai premiereknél, a bemutatásra váró filmek várhatnak egy évet is, a közönségünk ugyanolyan örömmel fogadja ezeket.

 
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza

MN: A mozis élmény miatt?

Fodor Anna: Azért is. Ezenkívül a filmjeink eleve szűkebb közönséget vonzanak, ezért az illegális feltöltések is lassabban terjednek az interneten.

MN: Mikor nyílik a Cirko?

Balassa Péter: Elvileg már most nyithatnánk, de mivel zajlanak még különféle felújítási munkák, terveink szerint május végén, június elején nyitunk.

Fodor Anna: A nyitással egy időben Ideje moziba menni címmel országos fesztivált szervezünk. Azokat a filmeket mutatjuk be, amelyek premierjét tavaly vagy az idén el kellett halasztanunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.