Interjú

„A többségük örült”

Kovács László lemezkiadó  

Zene

Bő másfél évtizede ad ki archív felvételeket – kizárólag kedvtelésből. A Moiras Records portfóliójában az Illéstől a CPg-ig, a Liversingtől a Solarisig szinte a teljes 20. századi magyar könnyűzene helyet kapott, bár azt nehéz lenne eldönteni, hogy ezek közül melyik értékes, illetve melyik az, ami legfeljebb érdekes.

Magyar Narancs: Korábban sem kereskedelemmel, sem zenével nem foglalkoztál.

Kovács László: De megszállott lemezgyűjtő voltam, és ezt a hobbit terjesztettem ki. Visszatekintve egy gesztus volt a részemről a Moiras Records megalapítása azzal a talán nagyképű felkiáltással, hogy ha egy zenekarnak a maga korában nem lehetett lemeze, akkor majd én bepótolom. Úgy indult az egész, hogy 2005-ben több olyan archív anyagot is megismertem, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, és arra jutottam, hogy érdemes belevágni. Elsőként három lemezt adtunk ki: az erdélyi Metropol együttes Magyarországon sosem forgalmazott első lemezét, illetve a hasonló sorsú Kettőspont című albumot, amelyet a Józsa Erika–Horváth Károly folkduó készített. A harmadik a Liversing együttes 1965-ös koncertfelvétele volt, ez akkoriban került elő.

MN: Megérte?

KL: Ha abból indulok ki, hogy profitra egyáltalán nem gondoltam, az „üzleti tervem” pedig mindössze annyi volt, hogy a lemezek hozzanak annyi bevételt, hogy az a következő kiadványok költségeit fedezze, akkor mindenképpen megérte. Ráadásul ez a hozzáállás lett a túlélés záloga is, mivel a kiadó a mai napig így működik. Büszke vagyok arra, hogy e tevékenységnek köszönhetően olyan együttesek nagylemezeit adtuk ki, amelyeknek a maguk idején semmi esélyük nem volt erre. A Liversing mellett például a Kex, a Scampolo együtteseket említhetném, de a CPg korabeli demóját is mi jelentettük meg.

MN: Hogyan jutsz hozzá a kiadatlan felvételekhez?

KL: Ha tudomásomra jut, hogy a zenekar valamely tagjánál, technikusánál, esetleg egy rajongónál maradt olyan minőségű felvétel, amivel lehet kezdeni valamit – persze csak akkor, ha ezek magánfelvételek –, akkor felveszem a kapcsolatot a tulajdonossal, illetve a zenekar tagjaival, és ha sikerül megegyezni, akkor megpróbáljuk a gyakran rossz minőségű, sérült szalagokat feljavítani, majd kiadjuk. De ez csak az egyik „elintézési mód”. Előfordulhat az is, hogy licencet vásárolunk. Például a 2008-ban megjelent Szabó Gábor Budapesten című lemezen a Magyar Televízió 1974-es felvételének hanganyaga hallható.

MN: Számos legenda kering arról, hogy fantasztikus felvételek vannak a Magyar Rádió archívumában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.