Interjú

„A többségük örült”

Kovács László lemezkiadó  

Zene

Bő másfél évtizede ad ki archív felvételeket – kizárólag kedvtelésből. A Moiras Records portfóliójában az Illéstől a CPg-ig, a Liversingtől a Solarisig szinte a teljes 20. századi magyar könnyűzene helyet kapott, bár azt nehéz lenne eldönteni, hogy ezek közül melyik értékes, illetve melyik az, ami legfeljebb érdekes.

Magyar Narancs: Korábban sem kereskedelemmel, sem zenével nem foglalkoztál.

Kovács László: De megszállott lemezgyűjtő voltam, és ezt a hobbit terjesztettem ki. Visszatekintve egy gesztus volt a részemről a Moiras Records megalapítása azzal a talán nagyképű felkiáltással, hogy ha egy zenekarnak a maga korában nem lehetett lemeze, akkor majd én bepótolom. Úgy indult az egész, hogy 2005-ben több olyan archív anyagot is megismertem, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, és arra jutottam, hogy érdemes belevágni. Elsőként három lemezt adtunk ki: az erdélyi Metropol együttes Magyarországon sosem forgalmazott első lemezét, illetve a hasonló sorsú Kettőspont című albumot, amelyet a Józsa Erika–Horváth Károly folkduó készített. A harmadik a Liversing együttes 1965-ös koncertfelvétele volt, ez akkoriban került elő.

MN: Megérte?

KL: Ha abból indulok ki, hogy profitra egyáltalán nem gondoltam, az „üzleti tervem” pedig mindössze annyi volt, hogy a lemezek hozzanak annyi bevételt, hogy az a következő kiadványok költségeit fedezze, akkor mindenképpen megérte. Ráadásul ez a hozzáállás lett a túlélés záloga is, mivel a kiadó a mai napig így működik. Büszke vagyok arra, hogy e tevékenységnek köszönhetően olyan együttesek nagylemezeit adtuk ki, amelyeknek a maguk idején semmi esélyük nem volt erre. A Liversing mellett például a Kex, a Scampolo együtteseket említhetném, de a CPg korabeli demóját is mi jelentettük meg.

MN: Hogyan jutsz hozzá a kiadatlan felvételekhez?

KL: Ha tudomásomra jut, hogy a zenekar valamely tagjánál, technikusánál, esetleg egy rajongónál maradt olyan minőségű felvétel, amivel lehet kezdeni valamit – persze csak akkor, ha ezek magánfelvételek –, akkor felveszem a kapcsolatot a tulajdonossal, illetve a zenekar tagjaival, és ha sikerül megegyezni, akkor megpróbáljuk a gyakran rossz minőségű, sérült szalagokat feljavítani, majd kiadjuk. De ez csak az egyik „elintézési mód”. Előfordulhat az is, hogy licencet vásárolunk. Például a 2008-ban megjelent Szabó Gábor Budapesten című lemezen a Magyar Televízió 1974-es felvételének hanganyaga hallható.

MN: Számos legenda kering arról, hogy fantasztikus felvételek vannak a Magyar Rádió archívumában.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.