Inkább azokra a titkokra – árulásra, feljelentésre, kollaborációra stb. – fókuszál, amelyek, bár a legtöbben próbálják örökre elfelejteni, szinte minden 20. századi orosz családtörténet szerves részei.
Az Augusztus gyermekei orosz családjában főleg a háborúban eltűnt nagypapa személye körül nincs minden rendben, és a titkok azután sem tárulnak fel, hogy az özvegy – ő valaha egy pártlap szerkesztője volt – a halála után vaskos „családregényt” hagy utódaira. „A nagymama nem volt jelen ebben a szövegben. Aki beszélt, a családi örökség levéltárosa, egy jóindulatú elbeszélő volt, de eleven embernek nem akadt nyoma. Elbújt, elrejtőzött a sötétben” – jegyzi meg szomorúan a történetet elbeszélő unoka, aki mégsem csalódott: „Egészen megdöbbentett az ötlet szépsége: éppen az előhívott emlékek bősége révén rejteni el valamit.” A döbbenetet hamarosan lelkesedés váltja fel, és a huszonéves főhős pedig – hallván az idők szavát – a titkok nyomába ered. De nemcsak a családi titkok nyomába. Miután kiderül, van tehetsége az efféle rejtélyek kibogozásához, és a kilencvenes évek elejének Oroszországában fizetőképes kereslet is mutatkozik e szolgáltatás iránt, hamar megveti a lábát a piaci résben. Csakhogy e munka nemcsak levéltári kutatásokból áll, ezért hősünknek olyan sztalkerré kell válnia, aki nemcsak a „zóna” könyvtáraiban mozog otthonosan, hanem az egész területén, és nemcsak ismeri annak szokásait – elsősorban a korrupciót –, de alkalmazkodni is tud hozzájuk. Így aztán be is járja szépen az egykori Szovjetuniót. A könyv jól megírt, hátborzongató pikareszk kalandos és vérfagyasztó epizódokkal. Annak a züllési folyamatnak a leírása, amely 1991 augusztusában a Dzerzsinszkij-szobor ledöntésével kezdődött, és az 1996-os elnökválasztással ért véget. De az igazi dráma sem marad el: Lebegyev ifjú hősének – aki mindig a maximális szolgáltatást nyújtja – rá kell döbbennie, hogy hiába tartozik a szobordöntögetők közé, hiába gondolja magát a ’91-es augusztus „gyermekének”, a demokrácia letéteményesének; tetteivel azt bizonyítja, hogy ő is csak azokon a hangszereken tud játszani, mint a korrupt politikusok, titkos ügynökök, gengszterek. Le sem tagadhatná, hogy Sztálin unokája.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
