KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ki tud többet a Szovjetuniónál?

Szergej Lebegyev: Augusztus gyermekei

Sorköz

A „nemzedéke legjobbjának” kikiáltott 40 éves szerző regénye a Szovjetunió felbomlását követő zavaros időkben játszódik. Lebegyev ebben a zavarosban töltötte tinédzseréveit, mégsem kezd nosztalgiázni, anekdotázni, pedig lenne miről. 

Inkább azokra a titkokra – árulásra, feljelentésre, kollaborációra stb. – fókuszál, amelyek, bár a legtöbben próbálják örökre elfelejteni, szinte minden 20. századi orosz családtörténet szerves részei.

Az Augusztus gyermekei orosz családjában főleg a háborúban eltűnt nagypapa személye körül nincs minden rendben, és a titkok azután sem tárulnak fel, hogy az özvegy – ő valaha egy pártlap szerkesztője volt – a halála után vaskos „családregényt” hagy utódaira. „A nagymama nem volt jelen ebben a szövegben. Aki beszélt, a családi örökség levéltárosa, egy jóindulatú elbeszélő volt, de eleven embernek nem akadt nyoma. Elbújt, elrejtőzött a sötétben” – jegyzi meg szomorúan a történetet elbeszélő unoka, aki mégsem csalódott: „Egészen megdöbbentett az ötlet szépsége: éppen az előhívott emlékek bősége révén rejteni el valamit.” A döbbenetet hamarosan lelkesedés váltja fel, és a huszonéves főhős pedig – hallván az idők szavát – a titkok nyomába ered. De nemcsak a családi titkok nyomába. Miután kiderül, van tehetsége az efféle rejtélyek kibogozásához, és a kilencvenes évek elejének Oroszországában fizetőképes kereslet is mutatkozik e szolgáltatás iránt, hamar megveti a lábát a piaci résben. Csakhogy e munka nemcsak levéltári kutatásokból áll, ezért hősünknek olyan sztalkerré kell válnia, aki nemcsak a „zóna” könyvtáraiban mozog otthonosan, hanem az egész területén, és nemcsak ismeri annak szokásait – elsősorban a korrupciót –, de alkalmazkodni is tud hozzájuk. Így aztán be is járja szépen az egykori Szovjetuniót. A könyv jól megírt, hátborzongató pikareszk kalandos és vérfagyasztó epizódokkal. Annak a züllési folyamatnak a leírása, amely 1991 augusztusában a Dzerzsinszkij-szobor ledöntésével kezdődött, és az 1996-os elnökválasztással ért véget. De az igazi dráma sem marad el: Lebegyev ifjú hősének – aki mindig a maximális szolgáltatást nyújtja – rá kell döbbennie, hogy hiába tartozik a szobordöntögetők közé, hiába gondolja magát a ’91-es augusztus „gyermekének”, a demokrácia letéteményesének; tetteivel azt bizonyítja, hogy ő is csak azokon a hangszereken tud játszani, mint a korrupt politikusok, titkos ügynökök, gengszterek. Le sem tagadhatná, hogy Sztálin unokája.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.