KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ki tud többet a Szovjetuniónál?

Szergej Lebegyev: Augusztus gyermekei

Sorköz

A „nemzedéke legjobbjának” kikiáltott 40 éves szerző regénye a Szovjetunió felbomlását követő zavaros időkben játszódik. Lebegyev ebben a zavarosban töltötte tinédzseréveit, mégsem kezd nosztalgiázni, anekdotázni, pedig lenne miről. 

Inkább azokra a titkokra – árulásra, feljelentésre, kollaborációra stb. – fókuszál, amelyek, bár a legtöbben próbálják örökre elfelejteni, szinte minden 20. századi orosz családtörténet szerves részei.

Az Augusztus gyermekei orosz családjában főleg a háborúban eltűnt nagypapa személye körül nincs minden rendben, és a titkok azután sem tárulnak fel, hogy az özvegy – ő valaha egy pártlap szerkesztője volt – a halála után vaskos „családregényt” hagy utódaira. „A nagymama nem volt jelen ebben a szövegben. Aki beszélt, a családi örökség levéltárosa, egy jóindulatú elbeszélő volt, de eleven embernek nem akadt nyoma. Elbújt, elrejtőzött a sötétben” – jegyzi meg szomorúan a történetet elbeszélő unoka, aki mégsem csalódott: „Egészen megdöbbentett az ötlet szépsége: éppen az előhívott emlékek bősége révén rejteni el valamit.” A döbbenetet hamarosan lelkesedés váltja fel, és a huszonéves főhős pedig – hallván az idők szavát – a titkok nyomába ered. De nemcsak a családi titkok nyomába. Miután kiderül, van tehetsége az efféle rejtélyek kibogozásához, és a kilencvenes évek elejének Oroszországában fizetőképes kereslet is mutatkozik e szolgáltatás iránt, hamar megveti a lábát a piaci résben. Csakhogy e munka nemcsak levéltári kutatásokból áll, ezért hősünknek olyan sztalkerré kell válnia, aki nemcsak a „zóna” könyvtáraiban mozog otthonosan, hanem az egész területén, és nemcsak ismeri annak szokásait – elsősorban a korrupciót –, de alkalmazkodni is tud hozzájuk. Így aztán be is járja szépen az egykori Szovjetuniót. A könyv jól megírt, hátborzongató pikareszk kalandos és vérfagyasztó epizódokkal. Annak a züllési folyamatnak a leírása, amely 1991 augusztusában a Dzerzsinszkij-szobor ledöntésével kezdődött, és az 1996-os elnökválasztással ért véget. De az igazi dráma sem marad el: Lebegyev ifjú hősének – aki mindig a maximális szolgáltatást nyújtja – rá kell döbbennie, hogy hiába tartozik a szobordöntögetők közé, hiába gondolja magát a ’91-es augusztus „gyermekének”, a demokrácia letéteményesének; tetteivel azt bizonyítja, hogy ő is csak azokon a hangszereken tud játszani, mint a korrupt politikusok, titkos ügynökök, gengszterek. Le sem tagadhatná, hogy Sztálin unokája.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.