KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Ki tud többet a Szovjetuniónál?

Szergej Lebegyev: Augusztus gyermekei

Sorköz

A „nemzedéke legjobbjának” kikiáltott 40 éves szerző regénye a Szovjetunió felbomlását követő zavaros időkben játszódik. Lebegyev ebben a zavarosban töltötte tinédzseréveit, mégsem kezd nosztalgiázni, anekdotázni, pedig lenne miről. 

Inkább azokra a titkokra – árulásra, feljelentésre, kollaborációra stb. – fókuszál, amelyek, bár a legtöbben próbálják örökre elfelejteni, szinte minden 20. századi orosz családtörténet szerves részei.

Az Augusztus gyermekei orosz családjában főleg a háborúban eltűnt nagypapa személye körül nincs minden rendben, és a titkok azután sem tárulnak fel, hogy az özvegy – ő valaha egy pártlap szerkesztője volt – a halála után vaskos „családregényt” hagy utódaira. „A nagymama nem volt jelen ebben a szövegben. Aki beszélt, a családi örökség levéltárosa, egy jóindulatú elbeszélő volt, de eleven embernek nem akadt nyoma. Elbújt, elrejtőzött a sötétben” – jegyzi meg szomorúan a történetet elbeszélő unoka, aki mégsem csalódott: „Egészen megdöbbentett az ötlet szépsége: éppen az előhívott emlékek bősége révén rejteni el valamit.” A döbbenetet hamarosan lelkesedés váltja fel, és a huszonéves főhős pedig – hallván az idők szavát – a titkok nyomába ered. De nemcsak a családi titkok nyomába. Miután kiderül, van tehetsége az efféle rejtélyek kibogozásához, és a kilencvenes évek elejének Oroszországában fizetőképes kereslet is mutatkozik e szolgáltatás iránt, hamar megveti a lábát a piaci résben. Csakhogy e munka nemcsak levéltári kutatásokból áll, ezért hősünknek olyan sztalkerré kell válnia, aki nemcsak a „zóna” könyvtáraiban mozog otthonosan, hanem az egész területén, és nemcsak ismeri annak szokásait – elsősorban a korrupciót –, de alkalmazkodni is tud hozzájuk. Így aztán be is járja szépen az egykori Szovjetuniót. A könyv jól megírt, hátborzongató pikareszk kalandos és vérfagyasztó epizódokkal. Annak a züllési folyamatnak a leírása, amely 1991 augusztusában a Dzerzsinszkij-szobor ledöntésével kezdődött, és az 1996-os elnökválasztással ért véget. De az igazi dráma sem marad el: Lebegyev ifjú hősének – aki mindig a maximális szolgáltatást nyújtja – rá kell döbbennie, hogy hiába tartozik a szobordöntögetők közé, hiába gondolja magát a ’91-es augusztus „gyermekének”, a demokrácia letéteményesének; tetteivel azt bizonyítja, hogy ő is csak azokon a hangszereken tud játszani, mint a korrupt politikusok, titkos ügynökök, gengszterek. Le sem tagadhatná, hogy Sztálin unokája.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.