A magyar kerékpározás aranykora

Röpül a nyargonca!

Sport

A 19. század végén a kerékpározás volt a legnépszerűbb hazai sport, ezrek voltak kíváncsiak a versenyekre. Nyílegyenes út mutatkozott a sikerhez, ám mivel a hirtelen törést azóta sem sikerült kiheverni, inkább a fantasztikus rajtot idézzük fel.

Magyarországon az 1870-es évek végén jelent meg a kerékpár, de az új sporteszköz a kezdet kezdetén inkább gúnyolódást és átkozódást váltott ki, mint csodálatot. 1882-ben az első magyar biciklis szerveződés, a Budapesti Kerékpáros Egylet létrehozását részben önvédelmi megfontolások indokolták, mivel a közös túrák nagyobb biztonságot nyújtottak, mint a magányos kerekezések.

Polgári származás

Az egyletet tízen alapították, egy évvel később több mint negyven tagja volt, ráadásul riválisa is akadt, a Budapesti Vasparipa Egyesület Előre, amely alapító okiratában hangsúlyozta, hogy a vasparipázásra ne csak szórakoztató, hanem „gyakorlati közlekedési eszközként” is tekintsenek. Óhajuk hamar teljesült, hiszen 1883-ban a budapesti rendőrfőkapitány, Thaisz Elek 13 paragrafusból álló szabályzatot adott ki, amelyben már a lámpa és a csengő használatát is kötelezővé tette, a járdán való közlekedést pedig tiltotta. Ugyanekkor Bécsben és Prágában a rendőrség még tiltotta a kerékpáros közlekedést, így talán nem véletlen, hogy épp a szabályzat megjelenése után vette kezdetét az a több mint 15 éves időszak, amelyet a magyar kerékpározás hős-, sőt aranykorának mondhatunk.

Az 1883-as év azért is nevezetes, mert a Magyar Tudományos Akadémia is elfogadta, hogy a velocipéd magyar megfelelője a kerékpár szó legyen, ami persze nem volt vitáktól mentes. A Magyar Nyelvőr című lapban Székesfehérvári Tamás „honi nyelvész” például ezt írta: „Csinálnak egy új szót: kerékpár, s ráfogják, hogy veloczipéd. Szégyenlem magam a felsőbb nyelvtudomány nevében. Nem látott a kerékpár szerzője soha galambpárt? Mi a galambpár? Egy hím és egy nőstény galamb. Mit művel a galambpár? Kergetődzik; a hím űzőbe veszi a nőstényt, eléri, megbúbozza; az igaz, a két kerék is kergetődzik (…), de jól jegyezze meg a kontár szócsináló, soha el nem éri, sem meg nem búbozza.” A vélhetően álneves szerző ezután olyan javaslatokkal áll elő, mint a nyargonca, az iramocska, a reptika, a futfordé és a gurdicsán, de a jeles nyelvész, Szarvas Gábor is szerencsésebbnek tartotta volna a vasparipa elnevezést.

 
Kerékpáros egylet az 1890-es években. Fotó: Fortepan/Wein Sarolta

Talán az sem véletlen, hogy a hazai kerékpározás és az új főváros, Budapest felívelése párhuzamosan haladt, hiszen mindkettő a polgárság előretörésének volt a bizonyítéka. Az első komoly biciklisták, az egyletek alapítói javarészt mérnökök, építészek, kereskedők voltak. Bár a velocipéd számos ifjú arisztokratát is a nyeregbe csábított, a hazai kerékpáros élet összehasonlíthatatlanul demokratikusabb volt, mint például a vadászat vagy a lovaglás. A hamarosan tömegével megalakuló egyletek többségének bárki a tagja lehetett, még női tagozatok is létrejöttek, miközben sorra nyíltak a kerékpáros-iskolák, szervizek, kereskedések. És megkezdődtek a versengések is. Az első ilyen megmozdulást is 1883-ban tartották: augusztus 18-án az ügetőpályán gyűlt össze a két fővárosi egylet tagsága, hogy gálaműsorral népszerűsítse a sportágat. „A versenynek több körülmény kölcsönzött érdeket: először mert ez hazánkban nemében az első volt, másodszor, mert ausztriai athléták és biciklisták keltek versenyre magyarjainkkal, kik igen dicsőségesen megállták a helyüket, s a németet több számban lefőzték. Lebukás a vasparipáról volt tömérdek, ami a talaj puhaságának tulajdonítható. Sérülés nem volt” – számolt be a sajtó az úttörő kezdeményezésről, amelyet inkább játékos délutánnak mondhatnánk, és nem sporteseménynek. A kilenc versenyszám között síkfutás, távgyaloglás és magasugrás is volt, a kerékpáros résztvevők a három gyorsasági futam mellett triciklin is összemérték erejüket. Volt műkerékpározás, ami „különböző bravourstiklik” bemutatását jelentette, és volt lassúsági verseny is, amikor a résztvevőknek 250 métert kellett megtenniük megállás nélkül úgy, hogy az utolsó helyezett kapta az aranyérmet. „Ez volt a legmulatságosabb. Kisztemann Ferenc győzött Bécsből, magyarjaink mind lefordultak a nagy lassúságban” – tudósított a Budapesti Hírlap, de a gyorsasági versenyek mindegyikén hazai versenyző diadalmaskodott.

Az első kerékpárversenyről feljegyezték ugyan, hogy közönség nem nagy számban volt jelen, de néhány év múlva a biciklizés már nem csak Budapesten volt népszerű. Sorra alakultak a vidéki egyletek. Ezek nem egyszerűen a helyi társasági élet unaloműző fórumai voltak, az összetartozásra, a lokálpatriotizmusra is ráerősítettek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.