A "minden egész eltörött" meghökkentőnek éppen nem mondható, viszont az élet folyása által továbbra sem fölülírt üzenetének tolmácsolása az üdvösséghez talán nem elég, egy kellemes, ismételten is meghallgatható lemez vezérfonalaként viszont elégséges szolgálatot tehet. (A vonatkozó Ady-verset - Kocsiút az éjszakában - Kamondy Imre és rokonszenves tettestársai egy kissé átszerkesztették, de nem bánkódunk ezen, a szövegnek romlása igen, de baja nem esett, a dal jó lett, ráadásul az az érthetetlen motyorászás a háttérben kifejezetten ügyes mint ötlet, nem kevésbé mint megvalósítás.)
Szóval afféle töredezett zene ez, amit a Cabaret Medrano második lemezén hallunk, egy kis ilyen, egy kis olyan, elég sok latin mozzanattal, fanyar hangcsusszanásokkal, meglepő, többnyire ügyes és indokolt ritmikai, stílusbeli váltásokkal.