koncert- NAWAL

  • - kyt -
  • 2010. október 28.

Zene

Nem sokat hallani az indiai-óceáni Comore-szigetekről, erről a szegény országról, amelynek ünnepelt büszkesége, mondhatni egyetlen híressége az elszármazott, bár gyakran hazalátogató énekesnő. Konok ifjonti lázadónak írja le magát, amikor a múltjáról kérdezik.
Nem sokat hallani az indiai-óceáni Comore-szigetekrõl, errõl a szegény országról, amelynek ünnepelt büszkesége, mondhatni egyetlen híressége az elszármazott, bár gyakran hazalátogató énekesnõ. Konok ifjonti lázadónak írja le magát, amikor a múltjáról kérdezik. A családja a helyi arisztokráciához tartozott, amelybõl aztán anyja kiszakadt, és magával vitte Franciaországba. Itt folytatta önfelszabadító küzdelmét, amelynek a zenélés volt az addigra már megszokott terepe. Évek múlva visszatalált a szufi zenei hagyományhoz is, és bár az elvont ezotériától visszafordult az iszlám felé, a vallási elõírásokat erõsen a saját képére alakítja.

De mindez végül is nem sokat színez koncertjének az élményén. Háromtagú kíséretével helyet foglaltak a színpadon, és már játszottak is, szerencsére mindenféle fakszni nélkül. Kellemesen csilingelõ, zörrenõ és koppanó ütõ- és rázóhangszerek vették körül a hangját, amelyet visszafogott bõgõzés támasztott alá. A dallamokat gitárján, máskor meg egy hazájából hozott, jemeni eredetû hangszeren, gambusin kísérte, és szerepet kapott még a mbira, ez a tökhéjba foglalt pengethetõ lamellákból álló afrikai hangszer is. Hogy milyen maga a dallamvilág? Melankolikus, szívhez szóló, enyhén merengõ és bánatos, egy kicsit mintha a nyugat-afrikai volt portugál gyarmatok zenéinek a hangulatát hozná - szóval érzékeny és szép. A gyökereket illetõen arab, perzsa, indiai, bantu és madagaszkári hatásokról szokás beszélni - hiszen több évszázad hajósai érintkeztek a szigeteken, valamennyi említett kultúra küldönceiként.

Valóban sugárzott az elõadásból valami halk belsõ béke, mint ezt elmondta a dalok közötti szünetekben, miközben a megértés, a szeretet és egy rokonszenvesnek vizionált isten dicséretét hirdette. A hiányzó gondolati árnyalatokért szerencsére bõven kárpótoltak a meleg szívvel elõadott dalok, amelyeknek egyszerû, ismétlõdõ dallamait zsongító hangfürdõvé telítették a kísérõzenészek.

MûPa, október 22.

*****

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.