De mindez végül is nem sokat színez koncertjének az élményén. Háromtagú kíséretével helyet foglaltak a színpadon, és már játszottak is, szerencsére mindenféle fakszni nélkül. Kellemesen csilingelõ, zörrenõ és koppanó ütõ- és rázóhangszerek vették körül a hangját, amelyet visszafogott bõgõzés támasztott alá. A dallamokat gitárján, máskor meg egy hazájából hozott, jemeni eredetû hangszeren, gambusin kísérte, és szerepet kapott még a mbira, ez a tökhéjba foglalt pengethetõ lamellákból álló afrikai hangszer is. Hogy milyen maga a dallamvilág? Melankolikus, szívhez szóló, enyhén merengõ és bánatos, egy kicsit mintha a nyugat-afrikai volt portugál gyarmatok zenéinek a hangulatát hozná - szóval érzékeny és szép. A gyökereket illetõen arab, perzsa, indiai, bantu és madagaszkári hatásokról szokás beszélni - hiszen több évszázad hajósai érintkeztek a szigeteken, valamennyi említett kultúra küldönceiként.
Valóban sugárzott az elõadásból valami halk belsõ béke, mint ezt elmondta a dalok közötti szünetekben, miközben a megértés, a szeretet és egy rokonszenvesnek vizionált isten dicséretét hirdette. A hiányzó gondolati árnyalatokért szerencsére bõven kárpótoltak a meleg szívvel elõadott dalok, amelyeknek egyszerû, ismétlõdõ dallamait zsongító hangfürdõvé telítették a kísérõzenészek.
MûPa, október 22.
*****
