lemez - ÚZGIN ÛVER: BUCKA

  • - kyt -
  • 2010. július 15.

Zene

Vannak zenék, amiket nem lehet csak úgy mellékesen, aláfestésnek hallgatni, és ilyen ez a majdnem nyolcvanperces album is. Vagy hát éppenséggel lehet, csak akkor meg elkószál, szétszalad a figyelem, amit hallunk, az meg súlyát, lényegét veszti.
Vannak zenék, amiket nem lehet csak úgy mellékesen, aláfestésnek hallgatni, és ilyen ez a majdnem nyolcvanperces album is. Vagy hát éppenséggel lehet, csak akkor meg elkószál, szétszalad a figyelem, amit hallunk, az meg súlyát, lényegét veszti. Ez persze hangulat kérdése is, az ember gyakran léha tespedésre vágyik.

Az Úzgin Ûver eredetileg valami mongol helységnév, ráadásul rideg, nehezen élhetõ viszonyokat jelöl. Ez félrevezetõ, mert komornak éppenséggel nem nevezhetõ a játékuk, könnyûnek, lazának viszont még kevésbé, sûrû inkább, olyan, amibe komolyan, odafordulva kell belemenni, amire rá kell nyílni, hogy elvehessük, amit kínálnak nekünk.

A zenekar lassan már a huszadik évét tölti, a minõsége soha nem volt kérdéses, mégis amolyan féltitkos tuti tipp maradt, talán mert nem a szó hétköznapi, könnyed értelmében szórakoztat. Ennyi idõhöz képest inkább kevés az eddigi öt album. Ideje volt a következõnek.

Nem könnyû leírni, mirõl van szó: hangzásában egyfajta világzenérõl, semmiképp sem az ugrálós-vidulós fajtából, és nem valami fundamentalista forrás-tisztántartási megközelítésben. Keleti, ázsiai motívumok (nem átiratok: saját szerzeményû dallamok) uralják a terepet, a gitárt, az elektronikát nem alájuk tolták, hanem összefonódnak velük, igazából nincs sok értelme szálazgatni az alkotóelemeket, éppen az a jó, hogy/ahogy egymásba oldódnak. Kontemplatív is valahol az egész, de egyáltalán nem a bávatag fajtából, mert közben meg tele van erõvel, tisztán nyers, egy kicsit érdes. Jobbféle ambient? Az is, aztán dzsessz is, egyszóval meglehetõsen egyedi és eredeti keverék. õsi fúvós- és ütõhangszerek (ney, zurna, duda, daff), az énekhang pedig nem szöveget mond, hanem szintén hangszerként viselkedik. Talán ezért, talán csak a bombasztikus megoldások hiánya miatt esünk ki néha a koncentrált hangulatból. Érdemes ilyenkor még egyszer nekifutni.

Szerzõi kiadás, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.