kiállítás - Páhi Péter: Új haverok

  • - kyt -
  • 2010. április 1.

Zene

A régi, kidobni való tárgyak, tárgy-roncsok művészetbe emelése régi törekvés, hol a nosztalgia, hol a humor, hol a fogyasztói társadalommal szembeni ellenérzések jegyében. Az eredeti funkció és az átértelmezés, az új kontextus feszültsége teszi izgalmassá és szórakoztatóvá vagy éppen elgondolkoztatóvá az ilyen alkotásokat.
A régi, kidobni való tárgyak, tárgy-roncsok mûvészetbe emelése régi törekvés, hol a nosztalgia, hol a humor, hol a fogyasztói társadalommal szembeni ellenérzések jegyében. Az eredeti funkció és az átértelmezés, az új kontextus feszültsége teszi izgalmassá és szórakoztatóvá vagy éppen elgondolkoztatóvá az ilyen alkotásokat. Máskor meg egyszerûen annak az öröme, hogy más fénytörésben másként vagyunk képesek látni dolgokat. (Milyen jó volna, ha most eszembe jutna annak a talán katalán mûvésznek a neve, aki vicces játékokat épít mindenféle vicik-vacakból, és ezekbõl pár éve, egy Médiawave idején ki is raktak jó néhányat a gyõri fõtérre, gyerek és felnõtt közös örömére.)

Nem ismerem Páhi régi cimboráit, ezek az újak - a különös bestiáriumból kilépett kacsa, nyúl, kutya, hal, óriási légy - kétségkívül barátságosak. Van bennük szellem és elegancia, ráadásul kellemesek a szemnek, sõt még hasznukat is vehetjük, segítenek szalonnát sütni, zsíros kenyeret kenni, forralt bort, sõt pálinkát fõzni - egyszóval baráti idõtöltésre termettek.

Páhi mûveit a recycling art egyfajta funkcionális irányzatába lehetne sorolni, ahová mondjuk Lois Viktor saját készítésû hangszereit. Örvendetes, hogy hiányzik belõlük mindenféle erõltetett és kényszeredett ideologikus sugallat: nem azért készültek, mert reciklálni helyénvaló, hanem mert jó játék, örömet okoz. Alkatrészeiket tekintve meglehetõsen szedett-vedett tárgyakat látunk, fõleg háztartásból kiszuperált alapanyagokból, éjjeliszekrénytõl kezdve régi porszívón át a szûrõkanálig. De egy-egy apró, koncentrált gesztussal, jól eltalált adalékkal nagyon is átgondolt küllemû, finom, kifejezetten könnyed mûvek születtek, lendületes formákkal, lágy ívekkel, amelyek felülírják az elrejteni egyáltalán nem akart használati tárgyak hétköznapiságát. Máskor meg kedvesen bumfordiak. Nem is kertelek: szépek, na.

Kortárs Mûvészeti Intézet, Dunaújváros, április 2-ig

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.