Nem ismerem Páhi régi cimboráit, ezek az újak - a különös bestiáriumból kilépett kacsa, nyúl, kutya, hal, óriási légy - kétségkívül barátságosak. Van bennük szellem és elegancia, ráadásul kellemesek a szemnek, sõt még hasznukat is vehetjük, segítenek szalonnát sütni, zsíros kenyeret kenni, forralt bort, sõt pálinkát fõzni - egyszóval baráti idõtöltésre termettek.
Páhi mûveit a recycling art egyfajta funkcionális irányzatába lehetne sorolni, ahová mondjuk Lois Viktor saját készítésû hangszereit. Örvendetes, hogy hiányzik belõlük mindenféle erõltetett és kényszeredett ideologikus sugallat: nem azért készültek, mert reciklálni helyénvaló, hanem mert jó játék, örömet okoz. Alkatrészeiket tekintve meglehetõsen szedett-vedett tárgyakat látunk, fõleg háztartásból kiszuperált alapanyagokból, éjjeliszekrénytõl kezdve régi porszívón át a szûrõkanálig. De egy-egy apró, koncentrált gesztussal, jól eltalált adalékkal nagyon is átgondolt küllemû, finom, kifejezetten könnyed mûvek születtek, lendületes formákkal, lágy ívekkel, amelyek felülírják az elrejteni egyáltalán nem akart használati tárgyak hétköznapiságát. Máskor meg kedvesen bumfordiak. Nem is kertelek: szépek, na.
Kortárs Mûvészeti Intézet, Dunaújváros, április 2-ig
*****
