köztér - DÉRYNÉ

  • - kyt -
  • 2010. október 7.

Zene

köztér - DÉRYNÉ Aligha siratja bárki azt a lebontott ronda bódésort a Krisztina tér alsó sarkában. Abban viszont már kevésbé vagyok biztos, hogy az ide állított Déryné-szobor, a képen látható herendi nipp eredetijének a másolata repíti át Krisztinavárost a 21.
századba - még ha a művet idővel kávézó, újságos és akadálymentesített illemhely övezi is.

Az 1935-ben felállított, a háborúban megsérült fodros-loknis fehérmárvány műdarab már a maga korában is a betompult historizáló kurzusművészet fővonalába illeszkedett, tömeggyártott - igaz, kézzel festett - másolatai kedvelt vitrindíszek lettek. Ezek után - Déryné első színpadra lépésének 200. évfordulójára - 2010-ben lemásoltatni, mert "az elveszett értékeket... újra kell alkotni" (így a kerületi polgármester) nem más, mint a félrebillent ízlés szomorúságos és zavart magabiztossága.

Az eredeti mű alkotója, Ligeti Miklós az 1900-as évek elején ígéretes impresszionista szobrász, nagy Rodin-követő és -rajongó volt. Köztéri művei, mint mondjuk a legismertebb, a városligeti Vajdahunyadvár udvarán magába zuhanó Anonymus vagy a Szabadság téren zordon határozottsággal feszítő Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok, aki 1919 augusztusában megakadályozta, hogy a fővárost megszálló román csapatok kipakolják a Nemzeti Múzeumot, kevéssé utalnak a biztató kezdetekre. Szegény Déryné meg... hát ő semmire sem utal. Kicsi gitárján a mozdulatlanság dalát pengeti ízevesztett cukormázba kövülten.

Budapest I., Horváth-kert

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.