A NÉP ELLENSÉGEI

  • - kyt -
  • 2010. október 28.

Film

Egy kambodzsai újságíró járja fáradhatatlanul és eltökélten az országot, interjúkat, videofelvételeket készít, a kazettákat ládába zárja. A családja sem tudja, min ügyködik komor befelé fordultságban: az 1975-79 közötti vörös khmer rezsim gyilkosait keresi, szeretné vallomásra bírni őket, megismerni az indítékaikat. A '90-es évek végén kezdte meg türelmes és aprólékos munkáját, s végül sikerült vallomásra bírnia a mintegy kétmillió embert elpusztító vörös khmerek második számú vezetőjét is.
(Az első, Pol Pot meghalt, mielőtt kellemetlen kérdésekkel kellett volna szembesülnie.) Nuon Chea beismeri, hogy ő volt az egyik kezdeményezője a népirtásnak, amelyre úgymond a helyes politikai irányvonal megőrzése érdekében volt szükség. (Akkor még szabadon élt, most már - 84 évesen - letartóztatva várja jövőre esedékes bírósági tárgyalását.) Megbánásnak csak akkor adja jelét, amikor megtudja, hogy a riporter - akivel az évek során bizalmas, már-már baráti viszonyba került - egész családja is a vérengzés áldozata lett.

A békés kambodzsai rizsföldeket tömegsírok szegélyezik, fiatal nő hűti magát az iszapos vízzel, melynek mélyén talán holtak maradványai oszladoznak, miközben nehezen oldódó nyelvű egykori gyilkosok tárják fel a hűvösen részletező kérdésekre válaszolva, hány embert öltek meg és miként, hová és hogyan temették el őket. Nem ez az első dokumentumfilm a Verzión, amiben megszólalnak a népirtás tettesei. Abban új és más, hogy belülről - emiatt aztán súlyosan, nyomasztóan - ábrázolja a múlt feldolgozásának nehézkes, igazából reménytelen folyamatát: áldozat a gyilkos is, a túlélő is, miközben valamilyen módon mindenki levetné magáról a múlt értelmetlenségének és érthetetlenségének a terhét, menekülne előle. Újságíró hősünk például vissza a határszélre, paraszti sorba.

Egyedül Nuon Chea, a kettes számú tömeggyilkos magaslik riasztóan a múlttal vergődve viaskodók sokasága fölé igaza rendíthetetlen tudatában, húsz év után is büntetlenül.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.