A NÉP ELLENSÉGEI

Egy kambodzsai újságíró járja fáradhatatlanul és eltökélten az országot, interjúkat, videofelvételeket készít, a kazettákat ládába zárja. A családja sem tudja, min ügyködik komor befelé fordultságban: az 1975-79 közötti vörös khmer rezsim gyilkosait keresi, szeretné vallomásra bírni őket, megismerni az indítékaikat. A '90-es évek végén kezdte meg türelmes és aprólékos munkáját, s végül sikerült vallomásra bírnia a mintegy kétmillió embert elpusztító vörös khmerek második számú vezetőjét is.

(Az első, Pol Pot meghalt, mielőtt kellemetlen kérdésekkel kellett volna szembesülnie.) Nuon Chea beismeri, hogy ő volt az egyik kezdeményezője a népirtásnak, amelyre úgymond a helyes politikai irányvonal megőrzése érdekében volt szükség. (Akkor még szabadon élt, most már - 84 évesen - letartóztatva várja jövőre esedékes bírósági tárgyalását.) Megbánásnak csak akkor adja jelét, amikor megtudja, hogy a riporter - akivel az évek során bizalmas, már-már baráti viszonyba került - egész családja is a vérengzés áldozata lett.

A békés kambodzsai rizsföldeket tömegsírok szegélyezik, fiatal nő hűti magát az iszapos vízzel, melynek mélyén talán holtak maradványai oszladoznak, miközben nehezen oldódó nyelvű egykori gyilkosok tárják fel a hűvösen részletező kérdésekre válaszolva, hány embert öltek meg és miként, hová és hogyan temették el őket. Nem ez az első dokumentumfilm a Verzión, amiben megszólalnak a népirtás tettesei. Abban új és más, hogy belülről - emiatt aztán súlyosan, nyomasztóan - ábrázolja a múlt feldolgozásának nehézkes, igazából reménytelen folyamatát: áldozat a gyilkos is, a túlélő is, miközben valamilyen módon mindenki levetné magáról a múlt értelmetlenségének és érthetetlenségének a terhét, menekülne előle. Újságíró hősünk például vissza a határszélre, paraszti sorba.

Egyedül Nuon Chea, a kettes számú tömeggyilkos magaslik riasztóan a múlttal vergődve viaskodók sokasága fölé igaza rendíthetetlen tudatában, húsz év után is büntetlenül.