A NÉP ELLENSÉGEI

  • - kyt -
  • 2010. október 28.

Film

Egy kambodzsai újságíró járja fáradhatatlanul és eltökélten az országot, interjúkat, videofelvételeket készít, a kazettákat ládába zárja. A családja sem tudja, min ügyködik komor befelé fordultságban: az 1975-79 közötti vörös khmer rezsim gyilkosait keresi, szeretné vallomásra bírni őket, megismerni az indítékaikat. A '90-es évek végén kezdte meg türelmes és aprólékos munkáját, s végül sikerült vallomásra bírnia a mintegy kétmillió embert elpusztító vörös khmerek második számú vezetőjét is.
(Az első, Pol Pot meghalt, mielőtt kellemetlen kérdésekkel kellett volna szembesülnie.) Nuon Chea beismeri, hogy ő volt az egyik kezdeményezője a népirtásnak, amelyre úgymond a helyes politikai irányvonal megőrzése érdekében volt szükség. (Akkor még szabadon élt, most már - 84 évesen - letartóztatva várja jövőre esedékes bírósági tárgyalását.) Megbánásnak csak akkor adja jelét, amikor megtudja, hogy a riporter - akivel az évek során bizalmas, már-már baráti viszonyba került - egész családja is a vérengzés áldozata lett.

A békés kambodzsai rizsföldeket tömegsírok szegélyezik, fiatal nő hűti magát az iszapos vízzel, melynek mélyén talán holtak maradványai oszladoznak, miközben nehezen oldódó nyelvű egykori gyilkosok tárják fel a hűvösen részletező kérdésekre válaszolva, hány embert öltek meg és miként, hová és hogyan temették el őket. Nem ez az első dokumentumfilm a Verzión, amiben megszólalnak a népirtás tettesei. Abban új és más, hogy belülről - emiatt aztán súlyosan, nyomasztóan - ábrázolja a múlt feldolgozásának nehézkes, igazából reménytelen folyamatát: áldozat a gyilkos is, a túlélő is, miközben valamilyen módon mindenki levetné magáról a múlt értelmetlenségének és érthetetlenségének a terhét, menekülne előle. Újságíró hősünk például vissza a határszélre, paraszti sorba.

Egyedül Nuon Chea, a kettes számú tömeggyilkos magaslik riasztóan a múlttal vergődve viaskodók sokasága fölé igaza rendíthetetlen tudatában, húsz év után is büntetlenül.

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.