koncert - A Taraf de Haìdouks a Magdolna-Napokon

  • - kyt -
  • 2010. június 17.

Zene

A Taraf de Haìdouks a Magdolna-Napokon Egészen meglepő, váratlanul igényes világzenei programok bukkannak fel olykor a különféle helyi érdekű fesztiválokon, kerületi napokon. A II.
A Taraf de Haìdouks a Magdolna-Napokon Egészen meglepõ, váratlanul igényes világzenei programok bukkannak fel olykor a különféle helyi érdekû fesztiválokon, kerületi napokon. A II. kerület rendezvényén, a Millenárison pénteken Goran, valamint fia és kijelölt utóda, Marko Bregovic zenekara lépett fel komoly és lelkes tömeg elõtt. A balkáni roma hagyományok által erõsen megérintett szerbiai rezesek persze rendszeres vendégek nálunk, ittlétük sajátosságát inkább az elõzetes hírverés hiánya adta.

De nem volt túlpropagálva egy igazi ritkaság, a Taraf de Ha•douks szombat esti koncertje sem a Magdolna-napok keretében. A délkelet-romániai roma muzsikusokat a kilencvenes évek elején az elsõk között fedezte fel a nyugat-európai világzene: a romániai forradalomra emlékezõ balladájuk tette õket híressé, amelyet a zenekar már évek óta halott prímása adott elõ felejthetetlenül. A régi tagok helyére aztán fokozatosan újabb és újabb virtuózok kerültek, úgy tudom, hogy továbbra is származási helyükrõl, Clejani-ból, ahol ma is élnek, miközben már többször körbeturnézták a világot.

A Taraf de Ha•douks zenéjében az az elképesztõ, hogy csak múlnak az évek, és hiába vettek részt külsõ, mondhatni idegen törekvéseken alapuló projektekben - legutolsó feldolgozáslemezüket a spontaneitás hiánya miatt ostorozza a kritika -, színpadi fellépésük változatlanul derûs, önfeledt, közeli. Olyan zene, amitõl vagy idült vigyor telepszik az arcra, vagy rezegni kezd a test. Persze a hatás aligha volna ennyire meggyõzõ, ha a könnyedséget nem támasztaná alá a kidolgozott virtuozitás - csak a hangzást meghatározó furulyás említésére van most hely. Az énekelt szövegek hol balladisztikus történetmesélést, hol pedig derûs évõdést, kakaskodást sejtettek - kár, hogy nem értettük. És kár, hogy alig ért véget a koncert, a rendõrök nyugodtan, de határozottan elparancsolták a térrõl a magától is békésen fogyatkozó közönséget.

Bp. VIII., Mátyás tér, június 12.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.