lemez - CABARET MEDRANO: EZ MIND NEM VOLT

A "minden egész eltörött" meghökkentőnek éppen nem mondható, viszont az élet folyása által továbbra sem fölülírt üzenetének tolmácsolása az üdvösséghez talán nem elég, egy kellemes, ismételten is meghallgatható lemez vezérfonalaként viszont elégséges szolgálatot tehet. (A vonatkozó Ady-verset - Kocsiút az éjszakában - Kamondy Imre és rokonszenves tettestársai egy kissé átszerkesztették, de nem bánkódunk ezen, a szövegnek romlása igen, de baja nem esett, a dal jó lett, ráadásul az az érthetetlen motyorászás a háttérben kifejezetten ügyes mint ötlet, nem kevésbé mint megvalósítás.) Szóval afféle töredezett zene ez, amit a Cabaret Medrano második lemezén hallunk, egy kis ilyen, egy kis olyan, elég sok latin mozzanattal, fanyar hangcsusszanásokkal, meglepő, többnyire ügyes és indokolt ritmikai, stílusbeli váltásokkal.

A "minden egész eltörött" meghökkentõnek éppen nem mondható, viszont az élet folyása által továbbra sem fölülírt üzenetének tolmácsolása az üdvösséghez talán nem elég, egy kellemes, ismételten is meghallgatható lemez vezérfonalaként viszont elégséges szolgálatot tehet. (A vonatkozó Ady-verset - Kocsiút az éjszakában - Kamondy Imre és rokonszenves tettestársai egy kissé átszerkesztették, de nem bánkódunk ezen, a szövegnek romlása igen, de baja nem esett, a dal jó lett, ráadásul az az érthetetlen motyorászás a háttérben kifejezetten ügyes mint ötlet, nem kevésbé mint megvalósítás.)

Szóval afféle töredezett zene ez, amit a Cabaret Medrano második lemezén hallunk, egy kis ilyen, egy kis olyan, elég sok latin mozzanattal, fanyar hangcsusszanásokkal, meglepõ, többnyire ügyes és indokolt ritmikai, stílusbeli váltásokkal. Mai érzésekre, leginkább egyfajta emelkedett, rálegyintõs kedvetlenségre hangolt, presszó- és bárzenei meg sanzonháttérre, sõt olykor még a nótavilágra is utalgató, ülve hallgatásra való dalok ezek, a szerzõséget jelzõ dalszövegkönyvhelyek szerint a zongorista Verebes György kiemelkedõ alkotói hozzájárulásával.

Nem tudom, köze van-e a cirkuszi új hullám hõséhez, a Medrano cirkuszhoz a zenekar nevének, de annak a túl szépre vett romantikájánál nyersebb élményt kínál. És azt sem lehet állítani, hogy okoskodó sóhajtozásról volna szó. A megzenésített Weöres-vers persze megint rámutat a költõ stilisztikai zsenialitására - mintha évekkel a halála után írta volna játszi ujjgyakorlatát -, és Radnóti is megmutatja így utólag, mit tud egy komoly ember macskaügyekben, de félreértés ne essék, semmi fõhajtás. Szépen oda vannak passzítva ezek a szövegek a többihez, egy Cseh Tamásra és egy kicsit Tom Waitsre utaló, de tapadni egyikükhöz sem kívánó külön világ keretei közé, ahol becsben áll a profizmus és a finom, részleteken haszonnal idõzõ kidolgozás.

NarRator Records, 2010

****