A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.
A díszletek állnak, a szépiaszűrőket sem csomagolták el, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) alkotóinak még nem akarózik száz évad után sem hazamenni – a dicsőségről már lekéstek, a gyalázat még ráér.
A múlt század hatvanas éveire annyira legalábbis rendeződni látszottak a dolgok Amerikában, hogy filmkészítők szórakoztatási csoportja a homlokára csaphasson.
Az eddig tévésorozatokat és rövidfilmeket rendező Victoria Musiedlak szép és csendes filmje az odavetettségről szól.
Vagy Vadászok a közelben – mindkét cím szerepel a platformon, de ennek nincs jelentősége.
A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.
Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.
A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.
Robert Arthur Jr. ifjúsági regénysorozata, az Alfred Hitchcock és a három nyomozó különös világsikerrel büszkélkedhet, már azon túl is, hogy a szerző haláláig 10 könyvet publikált a három tizenéves magánszimatról.
