Visszhang: film

Ez egy olyan nap

  • - ts -
  • 2025. augusztus 6.

Visszhang

Az alsóbb kutyák keserveinek vidám tárgyalására kétségkívül a burleszk a legalkalmasabb filmműfaj.

Csakhogy a burleszk a hangosfilm beköszöntével finoman szólva is okafogyottá vált; messzebbről nézve, nincs olyan helyzetkomikum, amelynek jól állna akár a legszellemesebb magyarázat is. Mit lehet akkor mondani, ha hasra esik az ember vagy éppenséggel seggbe rúgják? Kábé azt, hogy „ezt nem láttam jönni” vagy valami hasonlót, amitől aligha lesz viccesebb egy mozgókép. Az így árván maradt vidám lúzerek számára a tragikomédia biztosított rövid ideig menekülő útvonalat, de nem sokáig; mára mindenféle tragi a művészfilmek osztályára lett utalva. Burleszket is, tragikomédiát is csinálni úri huncutság lett, leginkább már a stúdió portájánál elhasaló világmegváltás.

Ma az az egyetlen megoldás, ha a hősök jó sokáig szívóágon eveznek árral szemben, esnek-kelnek és viccesnek szánt grimaszokkal megmagyarázzák, de a végét fix egyesre hozzák ki.

Ilyen ez a film is. Los Angelesben járunk, a South Central kellős közepén, pont ott, ahol a kapucnis fiúk idestova negyedszázada kavartak John Singleton korszakteremtő filmjében, a Fekete vidékben (Boyz N the Hood). De Syreeta Singleton – jelen műalkotás írója (első látásra csak névrokon) – nem veszi már olyan véresen komolyan a dolgokat, jobb sorsra érdemes hősnői bár csetlenek-botlanak, a néző az első pillanattól biztosra veheti, hogy a végén a megérdemelt jobb sors bekopogtat kilakoltatás dúlta hajlékukba. A film ehhez képest elég sokáig húzza, és valamennyire bájos is, csak a műfaj, a nyelv halott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.