Valójában ez nem nagyon számít. Affleck a mi fiunk, egy igazi Geza, tehát szeretjük. S hát A könyvelőt anno megalapozó és a befogadóját könnyed általánosításokra csábító lelemény, amely szerint minden szuperhős autista, nos, legalábbis vitákra adhat okot, például a polkorrektség tekintetében, hiszen durva sztereotípiákkal dolgozik. Arról volt szó, hogy szegény kisfiú nehezen boldogul az életben, speciális oktatásra lenne szüksége, de csökött apja inkább önkezű katonai kiképzésnek veti alá… A kis matekzseniből így prepotens ölőgép is lesz, hurrá.
Az alkotói merészség azonban ennél is messzebb ment, ilyet kevesen mertek megcsinálni, mert féltek, hogy összedől minden kulissza, az eredeti film végére kiderült ugyanis, hogy a főellenség, Gezánk hőn szeretett testvére (lásd még: Luke, én vagyok az apád). De sajna ezen már kilenc éve túl vagyunk. Így most nincs semmi, megin’ agyonvernek+lelőnek mindenkit. Pardon, annyi azért van, s ez nem kevés, hogy a jó testvér, Jon Bernthal egy Waylon Jennings-es mörcspolóban zúzza végig a filmet, s a kocsmajelenetben egy honkytonk banda előbb az Are You Sure Hank Done It This Wayt játssza tőle (a Hank az itt Williams, ugye), aztán meg Steve Earle-től a Copperhead Roadot – nem túl jól, de akkor is… Még Geza is táncra perdül.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
