visszhang: tévésorozat

Havenport

  • - ts -
  • 2025. június 25.

Visszhang

A tájjellegű tévésorozat jó móka mindenkinek, pláne a készítőjének.

Csak a műfajt kell megtalálni hozzá, a történet nem érdekes annyira, megteszik a talált műfaj kliséi is, hiszen a couleur locale úgyis elviszi a balhét. S amióta Taylor Sheridan a Dallast betolta A keresztapába (vagy fordítva), s kiszervezte az egészet vidékre (Yellowstone), már a műfaj megtalálásával sem kell annyit veszkődni, biztos a recept: rosszalkodjanak csak a vidékiek. Gyepálják egymást, és iszkoljanak a törvény elől úgy, hogy közben valami kihalófélben lévő mesterséget is űznek.

Ezúttal Észak-Karolina partjainál járunk, vége már, vége már a szép időknek, nagy bajban van a halászat. Alkalmasint régóta bajban lehet, mert már Buckley nagypapa is drogüzelmekkel igyekezett életben tartani a családi vállalatot – sikerrel. Bocs, félsikerrel, mert saját magát nem sikerült, de erről csak flashbackekből értesülünk. A halálesettől megrendült család hagyta volna is a fenébe a szakmát (ti. a narkótrafikálást), de az mindig visszahúzta, e sorozat startjánál meg különösen húzza.

Ezt az üzletet pedig a partnerek megbízhatatlansága és mohósága tartja mozgásban, s már a rend­őrségben sem lehet bízni. S ha mindehhez még hozzácsapunk egy elmebeteget, akit az Utódlás ruhásai öltöztettek fel, hogy szimbolizálja a haladás irányát, akkor valóban nagy ramazurira lehet számítani. A gengszterháború úgy zajlik a jó gengszterek és a rossz gengszterek között, hogy a rosszak részről részre elrabolják a jók egyik szeme fényét, a néző meg izgul, hogy sikerül-e kiszabadítani. Általában sikerül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.