Csak a műfajt kell megtalálni hozzá, a történet nem érdekes annyira, megteszik a talált műfaj kliséi is, hiszen a couleur locale úgyis elviszi a balhét. S amióta Taylor Sheridan a Dallast betolta A keresztapába (vagy fordítva), s kiszervezte az egészet vidékre (Yellowstone), már a műfaj megtalálásával sem kell annyit veszkődni, biztos a recept: rosszalkodjanak csak a vidékiek. Gyepálják egymást, és iszkoljanak a törvény elől úgy, hogy közben valami kihalófélben lévő mesterséget is űznek.
Ezúttal Észak-Karolina partjainál járunk, vége már, vége már a szép időknek, nagy bajban van a halászat. Alkalmasint régóta bajban lehet, mert már Buckley nagypapa is drogüzelmekkel igyekezett életben tartani a családi vállalatot – sikerrel. Bocs, félsikerrel, mert saját magát nem sikerült, de erről csak flashbackekből értesülünk. A halálesettől megrendült család hagyta volna is a fenébe a szakmát (ti. a narkótrafikálást), de az mindig visszahúzta, e sorozat startjánál meg különösen húzza.
Ezt az üzletet pedig a partnerek megbízhatatlansága és mohósága tartja mozgásban, s már a rendőrségben sem lehet bízni. S ha mindehhez még hozzácsapunk egy elmebeteget, akit az Utódlás ruhásai öltöztettek fel, hogy szimbolizálja a haladás irányát, akkor valóban nagy ramazurira lehet számítani. A gengszterháború úgy zajlik a jó gengszterek és a rossz gengszterek között, hogy a rosszak részről részre elrabolják a jók egyik szeme fényét, a néző meg izgul, hogy sikerül-e kiszabadítani. Általában sikerül.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
