- sisso -

"Márpedig ahogy ez kinéz, megnémulok, s az a kevés is tűnni fog. Az a kevés - nem is tudom, hogy hívjam azt, talán csak így: volt egy-két este" - énekelte Cseh Tamás az Antoine és Désiré című lemezen, sikere teljében, a hetvenes évek végén. Négy évtizede mondja el dalban, Bereményi Géza szövegeire, hogy mi a helyzet a világgal, és benne velünk. Másfél éve hallgat, mintha a "jóslatot" teljesítette volna be, és küzd a betegségével. Megjelent vele egy "beszélgetőkönyv" és egy dupla válogatásalbum. Összegez.

Az idén nyolcéves fesztivál, mely voltaképpen egy nyitott pályázati rendszerrel működő verseny, jelentős szakmai fórummá nőtte ki magát, legalábbis erre lehetett következtetni a megjelent tömegből, a rangos összetételű zsűriből, meg abból, hogy Novák Péter konferált a megnyitón.

Kelet-európai kalandvágyshow, anarchista cigánykabaré, folk-rock-klezmer-ska ritmusok és ki tudja még, mi minden jellemzi a Gogol Bordello nevet viselő, emigráns orosz és ukrán, valamint New York-i muzsikusokból alakult zenekar különc előadásait. Az amerikai metropolis underground szcénájából indulva az utóbbi pár évben váltak úgymond világhírűvé. Alapítójuk és frontemberük, a cigány-punk forradalmár Eugene Hütz sem átlagos figura. Múlt pénteken, a Super Taranta! című lemezüket bemutató európai turné budapesti állomásán, az A38 hajón készítettünk vele interjút.

"Én sem vagyok az már, aki voltam, csókolommal köszönnek a boltban..." A felejthetetlen sorokat Ujj Zsuzsanna jegyzi. Fotós, performer, dalszerző és alternatív rockzenész pályája egyszerre indult a nyolcvanas évek elején. A magyar nőművészek közül először vele hozták összefüggésbe külföldi kritikusok a genderreprezentáció fogalmát. Hajas Tibor életműve meghatározó volt számára. 1992-től a Csókolom zenekarban énekli ironikus-depressziós szerelmes dalait, és az utóbbi két évben egyre gyakrabban lép fel. Az antisztárral az erdélyi turnéja utáni másnapon, a lakásán készítettünk interjút.

A Kozmosz és Rio között utazunk egy hőlégballonnak látszó tárggyal, videoklip óriásokkal, artista törpékkel, óriási hangfalakon átordító, rosszul öltözött énekesekkel, kicsi és jelentéktelen pontnak érezzük magunkat a világegyetemben, valaki más álmában vagyunk, de nagyon.

A Nemzeti Színház tagja, játszik az Operettszínházban, a Játékszínben. Õ Bors néni a Kolibri Színházban. Filmszerepei számosak: Kamondi Zoltán Dolinájának főszereplőjeként járt a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon, ahol először 32 éve fordult meg, az Árvácskával.

Bozsik Yvette a radikális eklektika császárnője, a kollektív emlékezet nagy bogárgyűjteményese, összerak mindent egy darabba, ami ismerős, ami személyes és közös kulturális-antropológiai alap; színek, mozgások, jelenetek, gyermekkori szorongások, zenék, de mindezt olyan pontosan illesztve, a médiatudásunkra, illetve a mélyműveltségi referenciáinkra alapozva, hogy kétségeket nem hagy maga után.

Aki azt mondja, hogy még egyszer sem táncolt a Black Eyed Peas Let's Get It Started című számára, bár rendszeresen jár zenés-táncos szórakozóhelyre, az hazudik, és inkognitóban biztosan ott volt a Los Angeles-i keményvonalas break-dance klikkből kinőtt popos hiphopcsapat Black, Blue and You című turnéjának budapesti koncertjén is.

Az ELTE bölcsészkarán magyar, a Színművészeti Egyetemen drámatanári, a Pécsi Tudományegyetemen oboa szakot végzett. Első kötete Irgalmasvérnő címmel 2006-ban jelent meg, aztán Junior Parnasszus-díjat, Mozgó Világ Nívódíjat és Artisjus Irodalmi Díjat kapott.

A 2005-ös Szigeten már realizáltuk, hogy a Juliette and The Licks nevű punkrockzenekar énekesnője tényleg azonos azzal a Juliette Lewis-szal, akit Oscarra jelöltek a Cape Fear - A rettegés foka című Scorsese-film hormonzavaros kamaszlányának szerepéért, illetve aki az egyetemi tanár borderline szeretőjét játssza Woody Allen Férjek és feleségek című filmjében.

A rendező-koreográfus, Horváth Csaba Frank Wedekind legendás expresszionista drámáját választotta feldolgozásra, az álszent, polgári környezetben élő, megcsúszott kamaszok tragikus történetét.

Az Elek Dóra vezetésével 1998-ban alakult társulat sérült embereknek teremt lehetőséget a profi színjátszásra. Volt előttük nemzetközi példa, de mégsem könnyű építkezés ez egy olyan világban, ahol nem elfogadott, hogy például az érzelmek terén egy szerényebb értelmi képességgel élő ember is eligazodik. Ráadásul anélkül, hogy szégyellné a szenvedélyt, a kedvességet, tehát megtanult volna "színészkedni".