- sisso -

Liv Ullmann és Ingmar Bergman lánya 2002-ben írt Kegyelem című könyvét több mint 30 országban adták ki eddig, és a napokban jelent meg magyarul. A neves irodalomkritikus New York-i tanulmányai után 1990-ben költözött vissza szülővárosába, Oslóba, és ott a vezető norvég napilap, az Aftenposten kolumnistájaként dolgozik. Az interjú Budapesten, norvég szokás szerint tegeződve készült.

2005-ben elnyerte a STRABAG Festészeti Díj alkotói támogatását, ekkor mutatta be első áttekintő tárlatát. Az acb Kortárs Művészeti Galériában egy teljesen új ciklust prezentál: minden kép legalább két, egymásra festett forma vagy formacsoport kompozícióján alapul.

Nagy József, azaz Josef Nadj 1980-óta Franciaországban alkot. A pantomimet, a kontakttáncot a keleti harcművészetek és a butoh világával vegyíti, helyenként költői szövegekkel díszíti az előadást.

Hat falu, ötven helyszín, háromezer fellépő, sár és brácsa, tiszta etno-Woodstock. Idén volt tizennyolc éves a Művészetek völgye fesztivál.

Színházi közönségünk 2006-ban is rendíthetetlenül konformista, de a szigetlakók mások, a szertartástánctól a szamurájbalettig nekik minden jöhet két pogó között.

A neve hallatán sokaknak még ma is egy olyan nő képe ugrik be, aki a kávéházak ablakában pengetővel és vonalas füzettel ülve elmélkedik.

A Rám csaj még nem volt ilyen hatással, a Szomorú vasárnap és a Rokonok sztárját új oldaláról ismerhetjük meg. Szakíts, ha tudsz! címmel lemezt készített.

Bozsik Yvette mégiscsak táncol, és - ahogy egyszer nyilatkozott - haláláig táncosnő marad.

"Hol vagyunk? Egy beteg világban, ahol a gyűlölet a fegyver, a szabadság pedig csupán egy álom..."

Interjúalanyunk a Budapesti Tavaszi Fesztiválra érkezett fővárosunkba Aurélia oratóriuma című, a színháznak a cirkusz és a varieté elemeit ötvöző előadásával, amelyet édesanyja, Victoria Thierrée Chaplin rendezett, a világhírű filmszínész egyik leánya.

1986, a DV8 "fizikai színház" létrehozása óta alaposan átforgatta a kortárs tánc hagyományait. Most Just for Show című új előadásával turnézik. A magyar bemutató (Trafó, december 8-10.) alkalmából hívtuk fel Londonban.

Ágensként ismeri a közönség, és azt tudja róla, hogy kortárs operaénekes vagy operapunk díva. A hangja különleges, az előadásai meghökkentőek, a megítélésük szélsőséges, ráadásul nem lehet meghatározni a műfajukat.