Delírium tré - Cirque du Soleil: Delírium (cirkusz)

  • - sisso -
  • 2007. november 8.

Zene

A Kozmosz és Rio között utazunk egy hőlégballonnak látszó tárggyal, videoklip óriásokkal, artista törpékkel, óriási hangfalakon átordító, rosszul öltözött énekesekkel, kicsi és jelentéktelen pontnak érezzük magunkat a világegyetemben, valaki más álmában vagyunk, de nagyon.

A Kozmosz és Rio között utazunk egy hőlégballonnak látszó tárggyal, videoklip óriásokkal, artista törpékkel, óriási hangfalakon átordító, rosszul öltözött énekesekkel, kicsi és jelentéktelen pontnak érezzük magunkat a világegyetemben, valaki más álmában vagyunk, de nagyon. A szerep szerinti ügyeletes álmodó olyanokat mond a színpadon (mert néha megszólal, nem csak levegőben evezést imitál vetített háttér előtt), hogy még, jó, hogy csak képzelet, mert nagyon vad lenne amúgy. Hát vadnak kevésbé, inkább baromi költséges. Olyasmi, mint egy rózsadombi cukorsüveg-palota, amiben benne van az anyag, az átlagnál drágább, de igénytelen építész tervezte. Az apró részletek, a habarcs, a táncosok, az artisták nagyon rendben voltak, de hiába tették ki a lelküket nyolc karikával a nyakukon, hiába emeltek nyolcvan embert szemrebbenés nélkül az untermanok, és repültek a légtornászok kötélről kötélre könnyedén, túl messze voltak, és egyébként is eltakarta őket a körítés.

A főhősnek csak azért lehetett jobb az álom, mert őt körbevetítették, mint az űrdiszkóban, mi viszont egy színpadot néztünk látcsővel. Nem voltunk benne, nem ültünk körbe, és néztünk felfelé tátott szájjal, hanem láttunk egy monumentális Moulin Rouge-show-t, amihez járnának asztalok és színes italok.

A baj, hogy egy ország várta évek óta, ha nem is konkrétan ezt a produkciót; teljesen megtelt a csarnok, a vezetékeken is lógtak (saját cirkusz), és a prominencia elhozta a vasárnapi gyerekét. Ilyen jegyárak mellett pedig bárminek tapsol az ember. Kicsit át lettünk verve, mert A Nap Cirkusza nem csak ilyen. Jól beágyazott az előadásnak a Duna tévén vetített Cirque du Soleil DVD-sorozat, meg az is, hogy mindenki úgy tudta, órákig sírnak az emberek a gyönyörűségtől előadás után. Világszerte rajongják a nézők, tucatnyi előadásuk van párhuzamosan, vízzel-tűzzel játszanak, legalább három utazó formációjuk, amelyek közül az egyik Las Vegasban rezidens, és valójában saját sátra van. Magyarok is vannak a közel háromezer, negyvenféle nációból válogatott alkalmazott között. Például Hajdu Zoltán Miklós tornász (Fehér tenyér), Lengyel Imre műugróbajnok, Jobbágy Zoltán akrobata, és a legújabb, a Delíriumban is részt vevő Újvári Milán táncos, akit Frenák Pál társulatából ismerhetünk.

Az idén huszonöt éves cirkusz alapítója, az egykori québeci csepűrágó-komédiás Guy Laliberté 2004-ben bekerült a Forbes által jegyzett milliárdosok közé. Idén sokat cikkeztek róla, mert megkapta az Ernst & Young World Entrepreneur Of The Year díját, ami valami olyasmit jelent, hogy az év legjobb szórakoztató üzletembere.

Lehet, hogy ez az agyára ment?

Sportaréna, október 30.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.