A szerk.

Az elmúlt hét politikai bulvárhírei, szokott gumicsontjai kitakarták azt a bejelentést, miszerint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium 100 millió, míg a fővárosi önkormányzat további 75 millió forinttal csökkenti idén a Budapesti Fesztiválzenekarnak nyújtandó támogatás összegét. Tán nem is szólnánk, ha nem a világ egyik bizonyítottan legkiválóbb szimfonikus zenekarát sújtaná ez a brutális megvonás.

Hétfői "országértékelő" beszédében Orbán, mit ad isten, megint csak nem az "igazi" gazdaságpolitikáját ismertette. (Az évek óta várt Nagy Bejelentés új időpontja és helyszíne: február 14., Országház.) E semmitmondó, kínosan szellemeskedő szózuhatagnál ugyanakkor fontosabb fejlemény Selmeczi Gabriella "nyugdíjvédelmi biztos" minap kilátásba helyezett törvénymódosító javaslata, ami lényegében korlátlan felruházást adna a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak (Kehi) arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári gazdálkodás visszamenőleges ellenőrzésével magánszemélyek és pénzügyi szolgáltató magáncégek bármely adatához hozzájusson. Ezt jól kontrázza Orbán múlt heti ingerült megjegyzése, miszerint a nyugdíjrendszerről ő többet nem vitatkozik, mert ez a vita egyszer s mindenkorra eldőlt.

A nyugati vitorlákat dagasztó keleti szélből az elmúlt pár hónap szívós gazdasági és diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően eddig arra futotta, hogy az oroszok a minap Fellegi Tamás fejlesztési miniszter értésére adták: 2014-ig nem óhajtanak a 2015 nyarán lejáró hosszú távú gázszállítási szerződés újrakötéséről tárgyalni. Legalábbis a magyar kormánnyal nem - hogy kivel fognak talán, arról mindjárt. Tisztázzuk: nem az oroszok szeretnének tőlünk gázt vásárolni, hanem mi őtőlük, és nem az orosz népesség energiafogyasztása függ 45 százalékban a magyar gáztól. Hanem fordítva, a magyar energiafelhasználás 45 százaléka gázalapú, és ennek a gáznak a 80 százaléka Oroszországból, a Gazpromtól érkezik. Ha tehát egy percig ég otthon az olvasólámpa, akkor abból 21,6 másodpercig orosz gázból ég, és ha rotyog az ebéd, alatta a gázrezsó egy percből 48 másodpercig orosz gázon melegít! Orosz gáz nélkül nemcsak nyersen ennénk a marhapörköltet, de napnyugta után a Magyar Nemzet Orbán Viktor jótéteményein zokogó cikkeinek még a kétharmadát sem bírnánk elolvasni! Ez pedig megengedhetetlen.

Egy debreceni ügyvéd irodája a Debreceni Televízió Kft. képviseletében követel helyreigazítást a stop.hu-tól, mondván, nem helytálló azon megállapításuk, miszerint a mondott tévé olyan beszámolót közölt egy helyi műkorcsolyaversenyről, melyben csak a polgármester, Kósa Lajos lánya és trénere szólal meg, majd miután az ügy átfordult kínosba, gyorsan felturbózták ugyanazt a tudósítást egy másik megszólaló gyerekversenyzővel.

Február 28-án muszáj virítani: nemcsak azért, mert különben a magyar államkötvényeket a bóvli kategóriába sorolják, hanem mert már a legmagasabb szinten is ezt jelölték meg a Nagy Bejelentés napjának. Egyelőre annyi ismeretes csupán, hogy a nemzeti egyetértés kormánya újjáépíti Magyarországot magyar munkával, magyar akaratból - de négy hét múlva azt is megtudjuk, pontosan hogy is történik mindez. A részletek ugyanis eddig homályban maradtak. Egyszer azért, mert ellopják a szocialisták és azzal kampányolnak, aztán azért, mert Orbán Viktor veszített, más meg ne építsen országot a csodareceptből, majd megint kampány jött és újra óvni kellett a titkot, végül a Fidesz győzött ugyan, de a helyhatósági voksolást nem volt szabad kockáztatni "az igazság teljes kibontásával". A szektoriális különadók kivetése, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások elvétele sem volt más, mint sunnyogás: Orbán kizárólag így volt képes megoldani, hogy úgy tűnjék, éveken át hangoztatott "gazdaságpolitikáját" csak ellenségei láttatják merő abszurditásnak: lám, kellő (nemzeti) eltökéltséggel megvalósítható a személyi jövedelemadó ígért egykulcsossá tétele anélkül is, hogy a fedezetét megszorításokkal kelljen biztosítani.

A magyar kormány, illetve a kormányfő, miközben piszokmód kapar a lába, egyre mélyebbre ássa magát a médiatörvény ügyében: minél kellemetlenebb helyzetbe kerül, annál nagyobb hazugságokkal próbálja kivágni magát. Mely hazugságok - minthogy az unió személyében magánál erősebb ellenfélre talált - előbb-utóbb önfejére fognak visszahullani. (A legképtelenebb állításuk eddig az volt, hogy a szocpárt szervezi a médiatörvény külföldi áztatását: mintha az képes lenne bármit megszervezni, ami akár távolról is az ellenállásra emlékeztet!)

Jól kezdődött a hét, jó volt magyarnak lenni, három hírt is kaptunk Káel Csaba alkotói műhelyéből.

Emlékeznek még Heinrich Böll 1974-es elbeszélésére? Az volt a címe, hogy Katharina Blum elvesztett tisztessége, s arról szólt, hogy a bulvársajtó (konkrétan a műben Zeitung névre hallgató Bild Zeitung), hogyan csinál ki valakit rágalmakkal, hazugságokkal és mélységes rosszindulattal vegyes felfuvalkodottsággal. Nos, változnak az idők, napjainkban az van, hogy a "nagy múltú jobboldali német bulvárlap" behozatalra szorul rágalmazókból.

Most vegyük szemügyre, mit nyilatkozott a haza megújulásának tárgyában Orbán Viktor a Dow Jones hírügynökségnek és a Wall Street Journalnak a múlt héten. Ezek alapján a következőnek lehetünk tanúi e sorsdöntő napokban.

José Manuel Barrosóval a múlt pénteken sikerült ikszre hozni a meccset a magyar miniszterelnöknek. Zsuzé leszögezte, hogy a sajtószabadság szent és sérthetetlen alapértéke az Európai Uniónak, a miniszterelnök meg azt mondta, hogy még szép, hogy az, ezért is van, hogy a magyar médiatörvény minden ízében európai, de ha mégsem, mondja meg az EU, és akkor majd elgondolkodnak. Hogy ez most mit jelent, az ördög tudja, vajon ad calendas Graecas lett elhalasztva a megmondás, vagy épp ellenkezőleg, a bizottság üstöllést kiad egy szakvéleményt, még látnunk kell. Ha a többi 26 tagállam egységes állásfoglalása szükségeltetik majd, akkor egyhamar aligha: mivel nemcsak az egyes tagállamok számításai különbözhetnek, de egy-egy tagállamon vagy párton belül sem olyan fekete-fehér minden.

A múlt héten éppen Kósa Lajos hozta szóba, de Semjén Zsolt is bármikor hajlandó rá, hogy biztosítsa a jó népet arról, hogy a határon túli magyarok az állampolgárságuk mellé szavazójogot is kapnak hamarosan. "vatosan, de folyamatosan mondogatják; a dolog a parlamenti választás óta jól észrevehetően ott van mindennapjaink levegőjében, erről szólt már a legelső Fidesz-törvény is, az állampolgársági. Az sem tűnik szikrányit sem légből kapottnak, ahogy a Heti Világgazdaság múlt heti száma fogalmaz: "Az már biztos, hogy áprilisban olyan alkotmányt fogad el a parlament, amely lehetővé teszi a határon túli állampolgároknak a választáson való részvételt. Ezt kiegészíti a részleteket szabályozó, alkotmányerejűnek minősített választójogi törvény például azzal, miként lehet majd a határon túl szavazni." A kocka tehát elvettetett: jönnek szavazni a székelyek, s mások.