Kinek az elvesztett tisztessége?

Publicisztika

Emlékeznek még Heinrich Böll 1974-es elbeszélésére? Az volt a címe, hogy Katharina Blum elvesztett tisztessége, s arról szólt, hogy a bulvársajtó (konkrétan a műben Zeitung névre hallgató Bild Zeitung), hogyan csinál ki valakit rágalmakkal, hazugságokkal és mélységes rosszindulattal vegyes felfuvalkodottsággal. Nos, változnak az idők, napjainkban az van, hogy a "nagy múltú jobboldali német bulvárlap" behozatalra szorul rágalmazókból.

Emlékeznek még Heinrich Böll 1974-es elbeszélésére? Az volt a címe, hogy Katharina Blum elvesztett tisztessége, s arról szólt, hogy a bulvársajtó (konkrétan a műben Zeitung névre hallgató Bild Zeitung), hogyan csinál ki valakit rágalmakkal, hazugságokkal és mélységes rosszindulattal vegyes felfuvalkodottsággal. Nos, változnak az idők, napjainkban az van, hogy a "nagy múltú jobboldali német bulvárlap" behozatalra szorul rágalmazókból.

Mondott orgánum online kiadása hétfőn és kedden kétrészes interjút közölt Orbán Viktorral. Az Európa-szerte minden szinten vitatott, s hazánkra - mondhatni méltán, de mégis méltatlanul - közutálatot hozó (lásd Rémhírünk a nagyvilágban című írásunkat) médiatörvényt a hétfői etapban beszélték meg a felek. Ennek során a magyar miniszterelnök bemártotta a komplett magyar sajtót - megítélésünk szerint az ő saját lapjait is. Azt mondja, "a magyar médiában az emberi méltóság megsértése mindennapi valóság". "Nyissák csak ki az újságjainkat. Azokban engem mindennap ducénak és Führernek, rablónak és gazembernek szidalmaznak. Mit tegyünk, nálunk a politikai vita kultúrája ilyen különös. Nem verekszünk ugyan a parlamentben, ahogy az olaszoknál néha megtörténik. De ha valakinek más a véleménye, mint az ellenfelének, akkor azt azonnal csalónak vagy bűnözőnek nevezi." Mint ő és sajtócsapatai anno Gyurcsányt, beteges hazudozónak és hasonlóknak.

Kell-e nyomósabb ok egy "szigorú" sajtótörvény megalkotására? Dehogy. "Ha az embernek elegendő oka van egy ilyen törvényre, akkor keresztül is kell vinni."

Tisztázzuk, szólítja a kórság Orbán Viktort ducénak vagy Hitlernek, mi például nem szólítjuk még Zizunak sem. Ugyanakkor pontosan értjük az elmondottakat, Orbán ismét magából indul ki, éppen azt csinálja az interjúban, amiről beszél, az előbb idéztük: "...ha valakinek más a véleménye, mint az ellenfelének, akkor azt azonnal csalónak vagy bűnözőnek nevezi." Szavai szerint az a magyar sajtóorgánum, amelyik bírálni merészeli a kormányt... dehogy a kormányt, személy szerint őt, a harminc éve interkomcsik űzte vadat, akkor az emberi méltóságát sértik meg - mindennap. Szerencsére tréningben van: "Megszoktam az ellenszelet! Már a kommunista rezsimmel szembeni ellenzéki időszak óta. Kétkedni kezdenék, ha egyszerre csak hátszelet kapnék, akár a magyar médiából, akár külföldről."

Tehát Magyarországon nem létezik felelős újságírás, elképzelhetetlen az értő kritika Orbán működéséről, a sajtó nem szakértőkkel, hanem becsületsértésekkel dolgozik, fertelmes bagázs, akiket meg kell regulázni. Ez nem igaz.

Bár a tévedés kizárt, hisz az nem létezik, hogy a miniszterelnök (vagy valaki a stábjából) ne értené a lassan egyéves működését érő, sajtóban nyilvánosságot nyert bírálatok érdemi részét.

Ráadásul azzal, hogy ilyeneket mond, nem csak azt állítja, hogy Magyarországon a sajtó csak gerinctelen férgekből áll, hanem azt is, s azt főként, hogy annak, amit ő tesz miniszterelnökként, nincsen alternatívája. Nem léteznek az övénél nemesebb szándékok, nincsen nálánál nagyobb tudás, aki mást mond, mint ő, sötétben bujkáló szabotőr. Bár mindennek igazolásául csak a kétharmaddal nyert választást hozza fel, s nem mondjuk a magyar gazdaság - az ő regnálása alatt tapasztalható - eredményeit, azokról még mindig csak jövő időben beszél. Oh, meglesz az, csak előbb a sajtót kell megrendszabályozni. Mindenki fogja be a pofáját, s lesz itt akkora Kánaán, hogy az csak, na!

Ki beszél még Putyinról?

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.