Narancssárga cédulák

Publicisztika

A múlt héten éppen Kósa Lajos hozta szóba, de Semjén Zsolt is bármikor hajlandó rá, hogy biztosítsa a jó népet arról, hogy a határon túli magyarok az állampolgárságuk mellé szavazójogot is kapnak hamarosan. "vatosan, de folyamatosan mondogatják; a dolog a parlamenti választás óta jól észrevehetően ott van mindennapjaink levegőjében, erről szólt már a legelső Fidesz-törvény is, az állampolgársági. Az sem tűnik szikrányit sem légből kapottnak, ahogy a Heti Világgazdaság múlt heti száma fogalmaz: "Az már biztos, hogy áprilisban olyan alkotmányt fogad el a parlament, amely lehetővé teszi a határon túli állampolgároknak a választáson való részvételt. Ezt kiegészíti a részleteket szabályozó, alkotmányerejűnek minősített választójogi törvény például azzal, miként lehet majd a határon túl szavazni." A kocka tehát elvettetett: jönnek szavazni a székelyek, s mások.

A múlt héten éppen Kósa Lajos hozta szóba, de Semjén Zsolt is bármikor hajlandó rá, hogy biztosítsa a jó népet arról, hogy a határon túli magyarok az állampolgárságuk mellé szavazójogot is kapnak hamarosan. "vatosan, de folyamatosan mondogatják; a dolog a parlamenti választás óta jól észrevehetően ott van mindennapjaink levegőjében, erről szólt már a legelső Fidesz-törvény is, az állampolgársági. Az sem tűnik szikrányit sem légből kapottnak, ahogy a Heti Világgazdaság múlt heti száma fogalmaz: "Az már biztos, hogy áprilisban olyan alkotmányt fogad el a parlament, amely lehetővé teszi a határon túli állampolgároknak a választáson való részvételt. Ezt kiegészíti a részleteket szabályozó, alkotmányerejűnek minősített választójogi törvény például azzal, miként lehet majd a határon túl szavazni." A kocka tehát elvettetett: jönnek szavazni a székelyek, s mások.

Hogy mindebben a Fideszt mi motiválja, előbb tudtuk, mint azt, hogy valós veszéllyel van dolgunk. Az indítékok ugyanis roppant egyszerűek: két tüske és egy vágyálom - fordított sorrendben bár, de azonos súllyal.

A vágyálmot először, bár az a Fidesz - kezdetben kétségkívül megörököltnek mondható - nacionalizmusával együtt érkezett, feketén-fehéren Mikola István mondta ki, a 2006-os választási kampányban. Megnyerjük a választásokat, szavazójogot adunk a határon túliaknak, és húsz évig fideszes kormánya lesz az országnak. A két tüske közül éppen ez az egyik, hogy tudniillik Mikola e mondása végül a Fidesz vereségének egyik fontos okozója lett, ha nem is feltétlenül a perdöntő. A másik tüske pedig az elbukott népszavazás, amiből azóta is csak a bukás fáj, ezt persze jól lehet illusztrálni magukat megbántottnak érző magyarokkal - pedig nem róluk volt akkor sem szó, csak nemzettársaik egy csoportjának hatalmi ambícióiról. Mint ahogy most sem megy ki másra a játék; ellenkező esetben valaki biztos közölné az érintettekkel, hogy szemernyivel sem lesz jobb a soruk attól, ha egy másik ország törvényhozására szavazhatnak. És attól sem, ha 6-8 díszpintyet maguk közül és távoli tájegységekről beültethetnek szavazni magyarországi ügyekre, melyek többsége egyáltalán nem, némelye pedig csak többszörös áttételekkel érinti őket. Ilyenformán a más országba kiosztott szavazati jog önmagában is nonszensz: aki nem itt él, hogy is kaphatna jogot beleszólni az itteni dolgokba - a szavazás nem nemzeti, hanem állami ügy, dixi.

A projektum vágyálomi része pedig nyilvánvalóan arra az x százezernyi székelyföldi szavazóra van alapozva, akik majd Tőkés László zászlaja alatt seregelnek a magyar urnákhoz - mert a felvidékiekre aligha. Bár, ami azt illeti, a Fidesz eddigi erdélyi próbálkozásai távolról sem hoztak akkora sikereket, hogy azokra ilyes terveket lehessen bazírozni, gondoljuk csak a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Párt szerény, ám kínos választási produkcióira - de mindez legyen csak a Fidesz baja. A vágyálmoknak meg az a baja, azon felül, hogy nem teljesülnek, hiszen köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, hogy a hozzájuk vezető utak - éppen a járhatatlanságuk miatt - nemtelen eszközök igénybevételével tűnnek csak leküzdhetőnek; csalással, ámítással. S így látja ezt a Fidesz is.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.