Narancssárga cédulák

Publicisztika

A múlt héten éppen Kósa Lajos hozta szóba, de Semjén Zsolt is bármikor hajlandó rá, hogy biztosítsa a jó népet arról, hogy a határon túli magyarok az állampolgárságuk mellé szavazójogot is kapnak hamarosan. "vatosan, de folyamatosan mondogatják; a dolog a parlamenti választás óta jól észrevehetően ott van mindennapjaink levegőjében, erről szólt már a legelső Fidesz-törvény is, az állampolgársági. Az sem tűnik szikrányit sem légből kapottnak, ahogy a Heti Világgazdaság múlt heti száma fogalmaz: "Az már biztos, hogy áprilisban olyan alkotmányt fogad el a parlament, amely lehetővé teszi a határon túli állampolgároknak a választáson való részvételt. Ezt kiegészíti a részleteket szabályozó, alkotmányerejűnek minősített választójogi törvény például azzal, miként lehet majd a határon túl szavazni." A kocka tehát elvettetett: jönnek szavazni a székelyek, s mások.

A múlt héten éppen Kósa Lajos hozta szóba, de Semjén Zsolt is bármikor hajlandó rá, hogy biztosítsa a jó népet arról, hogy a határon túli magyarok az állampolgárságuk mellé szavazójogot is kapnak hamarosan. "vatosan, de folyamatosan mondogatják; a dolog a parlamenti választás óta jól észrevehetően ott van mindennapjaink levegőjében, erről szólt már a legelső Fidesz-törvény is, az állampolgársági. Az sem tűnik szikrányit sem légből kapottnak, ahogy a Heti Világgazdaság múlt heti száma fogalmaz: "Az már biztos, hogy áprilisban olyan alkotmányt fogad el a parlament, amely lehetővé teszi a határon túli állampolgároknak a választáson való részvételt. Ezt kiegészíti a részleteket szabályozó, alkotmányerejűnek minősített választójogi törvény például azzal, miként lehet majd a határon túl szavazni." A kocka tehát elvettetett: jönnek szavazni a székelyek, s mások.

Hogy mindebben a Fideszt mi motiválja, előbb tudtuk, mint azt, hogy valós veszéllyel van dolgunk. Az indítékok ugyanis roppant egyszerűek: két tüske és egy vágyálom - fordított sorrendben bár, de azonos súllyal.

A vágyálmot először, bár az a Fidesz - kezdetben kétségkívül megörököltnek mondható - nacionalizmusával együtt érkezett, feketén-fehéren Mikola István mondta ki, a 2006-os választási kampányban. Megnyerjük a választásokat, szavazójogot adunk a határon túliaknak, és húsz évig fideszes kormánya lesz az országnak. A két tüske közül éppen ez az egyik, hogy tudniillik Mikola e mondása végül a Fidesz vereségének egyik fontos okozója lett, ha nem is feltétlenül a perdöntő. A másik tüske pedig az elbukott népszavazás, amiből azóta is csak a bukás fáj, ezt persze jól lehet illusztrálni magukat megbántottnak érző magyarokkal - pedig nem róluk volt akkor sem szó, csak nemzettársaik egy csoportjának hatalmi ambícióiról. Mint ahogy most sem megy ki másra a játék; ellenkező esetben valaki biztos közölné az érintettekkel, hogy szemernyivel sem lesz jobb a soruk attól, ha egy másik ország törvényhozására szavazhatnak. És attól sem, ha 6-8 díszpintyet maguk közül és távoli tájegységekről beültethetnek szavazni magyarországi ügyekre, melyek többsége egyáltalán nem, némelye pedig csak többszörös áttételekkel érinti őket. Ilyenformán a más országba kiosztott szavazati jog önmagában is nonszensz: aki nem itt él, hogy is kaphatna jogot beleszólni az itteni dolgokba - a szavazás nem nemzeti, hanem állami ügy, dixi.

A projektum vágyálomi része pedig nyilvánvalóan arra az x százezernyi székelyföldi szavazóra van alapozva, akik majd Tőkés László zászlaja alatt seregelnek a magyar urnákhoz - mert a felvidékiekre aligha. Bár, ami azt illeti, a Fidesz eddigi erdélyi próbálkozásai távolról sem hoztak akkora sikereket, hogy azokra ilyes terveket lehessen bazírozni, gondoljuk csak a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Párt szerény, ám kínos választási produkcióira - de mindez legyen csak a Fidesz baja. A vágyálmoknak meg az a baja, azon felül, hogy nem teljesülnek, hiszen köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, hogy a hozzájuk vezető utak - éppen a járhatatlanságuk miatt - nemtelen eszközök igénybevételével tűnnek csak leküzdhetőnek; csalással, ámítással. S így látja ezt a Fidesz is.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.