A szerk.

Nem kétséges, az országnak lesz 2011-es költségvetése, legfeljebb az lehet a kérdés, hogy lesz-e Matolcsy Györgye? Szerintünk igen - bár a gazdasági miniszter, faktum, nem könnyíti meg a saját helyzetét, legutóbbi önálló estjén (vasárnap a HírTv-ben) ismét 2011-re ígérte azt a 16 százalékos egykulcsos jövedelemadót, amiről más kormányhivatalnokok mint távlatosabb tervről beszéltek. De Matolcsy már annyi mindent mondott, amire rácáfolt az élet - lassan megszokjuk, hogy inkább költő ő, aki saját univerzumát lakja. Vagy inkább ő az Orbán Viktorban lakozó költő, és már csak ezért sem lenne ildomos megszabadulni tőle. Amúgy az összeg, amit a 16 százalékos szja-ra elmaradt költségvetési bevétel formájában költeni kéne, nagyjából 200-300 milliárd forint.

A Magyar Rádió (MR) és a Magyar Televízió (MTV) nem sugározza a Jobbik élősködős kampányfilmjét (a mű tartalmi elemzése lapunk 21. oldalán), többek között arra hivatkozva, hogy az egy államalkotó kisebbség (a cigányság) jogait, emberi méltóságát sértve alkalmas lehet a kisebbség elleni gyűlöletkeltésre.

Magyarország politikai térképe a tavaszi törvényhozási választásokon oly mértékben rajzolódott át, hogy azt a vasárnapi önkormányzati választások nem tudják döntően megváltoztatni - erre utalnak az új kormány regnálása alatt történtek/nem történtek is. E helyzetet érdemes tudomásul venni, de beletörődni végzetes hiba lenne.

Szép kvászban van a magyar kormány, de mondhatnánk Magyarországot is. Az "orosz ügyek" feliratú fiókból eddig a következő - na, mik? - akták estek ki: a gázimport és a gázárképzés ügye, a Malév ügye, a Mol ügye, talán Paks ügye, no meg egy Putyin-fénykép, amin az orosz miniszterelnök a mutatóujját felemelve mosolyog: akartok a barátaim lenni, magyarok? Ráadásul ezen ügyek - amelyek listája biztos nem végleges, ha például igazak azok a pletykák, melyek szerint a francia metrókocsik helyett már izzítják az orosz szerelvényeket - még csak nem is kizárólag orosz-magyar relációban értelmezendők. A Malév ügye, de a gázimporté is ménage a trois - legalább hárman csináljuk, vagy inkább ketten csinálják velünk, és mi egyre kevésbé élvezzük. A közös továbbá ezen ügyekben, hogy egyenként is irgalmatlan mennyiségű pénzről van bennük szó; vagy a pénznél is többről. Arról, hogy ne legyen hideg. És hogy a legtöbbjükben nemhogy a szükségképpen alulinformált megfigyelő van elveszve, de, gyanítjuk, a magyar kormány is úgy érezheti magát, mint Alízka Csodaországban: időnként furcsa teremtményekkel találkozik, akik első hallásra hihetetlen, de később mégis igaznak bizonyuló dolgokat mondanak neki.

A történetet már kívülről fújjuk, percek alatt tele lett vele minden (beleértve a puttonyunkat): vasárnap reggel valaki, valami Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány nevében belemondta a fővárosi köztérbe, hogy kezdeményezik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevének megváltoztatását, mert egy büdös komcsi nevét viseli a kultúra e fölkent bástyája, amikor hívhatnák például Németh Lászlónak, Kosztolányi Dezsőnek vagy Hamvas Bélának is. (És Wass Albert, ő hol marad?)

A nagy munkabírású Rogán-Kósa-páros a múlt héten újabb javaslattal állt elő, ezúttal a nehéz sorsú jelzáloghitelesek megsegítése érdekében. A nyolcpontos tervezet rossz végén, nem fogják elhinni, a bankok állnak. Ahhoz persze nem kell nagy lumennek lenni, hogy az önkormányzati választási kampányt összefüggésbe hozzuk a népbarátság újabb fölbuzgásával. Ha az MSZP netán arra gondolt, hogy a forintárfolyam romlását és a külföldi pénzben felvett hitelek törlesztőrészleteinek ebből következő emelkedését a kormánypárt nyakába akarná varrni, hát most majd rádöbben.

"Orbán Viktor már akkor is kijárt a meccseinkre, amikor még nem volt miniszterelnök" - védi meg a kormányfőt az egyik székesfehérvári focista, a másik - szentpétervári - focista nyílt (lemondó) levelének nyílt és burkolt állításaitól, melyek egyike szerint a Videotonban kell ahhoz focizni, hogy valaki stabil ember legyen a válogatottban. Tény, ami tény, hivatalban lévő miniszterelnököt még nem láttunk heti rendszerességgel kint ülni a meccseken, pláne nem a labdarúgó-szövetség elnökével az oldalán, aki mellesleg a legnagyobb hazai bank elnöke is. S nem volt még magyar miniszterelnök, aki egy válogatott mérkőzés közvetítése előtt egyórás interjút adott volna a sporttévének a magyar labdarúgás aktuális helyzetéről, jövőbeli lehetőségeiről és közeles hungarikummá nyilvánításáról. Mi van itt?

Az otthoni pálinkafőzés részleges legalizálása, a háztartási alkalmazottak munkavégzésének adómentessége, pár bezárt vasúti szárnyvonal újranyitása, a kisposták rehabilitálása, a gyes visszacsinálása három évre, a buktatás meg az osztályozás visszaállítása - az első három hónapban ezeket kormányozta a kormány. Rendben, csapjuk még hozzá a bankadót meg a társasági adó mérséklését. Egyéb intézkedéseit a további kormányzásra való szervezeti és lelki felkészülésként értékelhetjük: ezek vezérmotívuma a nemzeti zászló és a centralizáció volt; egy olyan, részben formális, jogszabályi elemekből, részben meg informális, személyi alá- és fölérendeltségekből összerótt gépezet felállítása, mely a központi csúcsakaratot a döntéshozatal legkisebb, legeldugottabb szegleteibe is elviszi. Ezen intézkedések már nagyobb invencióról tanúskodnak, és még messze nem értek véget.

Elkaptuk őket! Megvannak! Jó, nem két hétbe tellett, de megcsináltuk, még éppen az első száz napon belül. Rend lett. Ezek után százszor is meggondolják... Tudják, ugye, miről beszélünk? Magyarország első számú közellenségeiről, azokról az elvetemült, cégéres bakfisokról, akik bizsut csórtak a tanévnyitó után. Matuska Szilveszter, a whiskys rabló, Lédererné, Zöld Marci és Biszku Béla egyenes ági leszármazottairól, akiknél tán csak a kommunisták voltak egy fokkal gonoszabbak. De rács mögé vágtuk őket, majd' belegebedtek! Tudják, kivel szórakozzanak!

Amit elsőre is lehetett látni, azt immár az élet is igazolja, az új választási szabályok - az ajánlószelvény-minimum emelése és a gyűjtési idő drasztikus csökkentése - hovatovább megoldhatatlan feladat elé állítják a kisebb pártokat és a civil kezdeményezéseket. A dolgok jelen állása szerint október 3-án például a fővárosi szavazó a Fidesz-KDNP vagy az MSZP főpolgármester-jelöltje közt választhat. A két kisebbik parlamenti ellenzéki párt ugyan bízik még a bravúros hajrában, de - ahogy az LMP nyilatkozói is elismerik - "kisebbfajta csodára" volna szükség ahhoz, hogy péntek délután 4 óráig összejöjjön a szükséges 28 150 darab érvényes ajánlószelvény. Csodák persze nincsenek, ellenben vannak iskolakezdésre visszatérő családok és diákok, azaz a helyzet nem feltétlenül kilátástalan. De azért drámai. És nem is csak az LMP, a Jobbik vagy a civilek, de mindannyiunk számára.

Orbánt és a Fideszt eddig még euroszkeptikusnak sem lehetett nevezni, euroszkeptikus volt mondjuk Jaroslaw Kaczynski, aki feszt kötekedett az unióval, vagy Václav Klaus, aki még inkább. A Fidesz jól abszolválta a csatlakozási tárgyalások ráeső részét, ellenzékben pedig fakszni nélkül megszavazta a lisszaboni szerződést. Igaz, túl hangosan sosem dicsekedtek ezzel, tehát eurolelkesedőknek sem mondanánk őket - aminek az is az oka lehet, hogy a magyar közvélemény gyanakodva figyeli az uniós vircsaftot, most, hogy az Eurobarometer szerint 4 százalékot nőtt azon honfitársaink száma, akik úgy vélik, jó dolog az uniós tagságunk, sikerült elérnünk a 38-at, ami 11 százalékkal van alatta az uniós átlagnak, ami viszont 2001 óta nem volt ilyen alacsony.

A két kormánypárt az önkormányzati választások törvényi szabályozásának megváltoztatásával jól befűtött mindenkori s bármily színezetű ellenzékének. Tudván, hogy a választók többségének támogatására számíthatnak, s ezért a választókerületi többségi szisztéma kedvez majd nekik, a rendszerben eddig meglévő arányos elemeket nyirbálták meg: egyrészt a képviselő-testületi helyek, meg a kompenzációs listáról kiosztható helyek számának csökkentésével, másrészt a kompenzációs listák - és a megyei közgyűlési listák - küszöbének megemelésével.