Amit elsőre is lehetett látni, azt immár az élet is igazolja, az új választási szabályok - az ajánlószelvény-minimum emelése és a gyűjtési idő drasztikus csökkentése - hovatovább megoldhatatlan feladat elé állítják a kisebb pártokat és a civil kezdeményezéseket. A dolgok jelen állása szerint október 3-án például a fővárosi szavazó a Fidesz-KDNP vagy az MSZP főpolgármester-jelöltje közt választhat. A két kisebbik parlamenti ellenzéki párt ugyan bízik még a bravúros hajrában, de - ahogy az LMP nyilatkozói is elismerik - "kisebbfajta csodára" volna szükség ahhoz, hogy péntek délután 4 óráig összejöjjön a szükséges 28 150 darab érvényes ajánlószelvény. Csodák persze nincsenek, ellenben vannak iskolakezdésre visszatérő családok és diákok, azaz a helyzet nem feltétlenül kilátástalan. De azért drámai. És nem is csak az LMP, a Jobbik vagy a civilek, de mindannyiunk számára.
Az ajánlószelvény-gyűjtés egyfajta előszűrő, biztosítja, hogy a szavazólapra csak valóban arra érdemes, az állampolgárok bizonyos százalékának a bizalmát megszerző jelöltek kerülhessenek. Ám az eddigi (korántsem tökéletes, de a mostaninál összehasonlíthatatlanul sportszerűbb) szabályok partikuláris érdekek szerinti átdolgozásának nincs köze semmiféle előszűréshez.
Ha - maradva Budapestnél, de ugyanez máshol is létező probléma lehet - a főpolgármester-választás (ami ugyan kevésbé lényeges, mint a közgyűlés megválasztása, mozgósító ereje viszont annál nagyobb) csak a kormányzati megapárt és a nyolc év kormányzás után megbukott népszerűtlen középpárt jelöltjeire szűkül, a választói érdektelenség előre borítékolható. Ne szépítsük, ezt a választást egyszerűen ellopták. Hiszen saját legelkötelezettebb (ne mondjuk: elvakult) hívein kívül ugyan kit motivál Tarlós István vagy Horváth Csaba személye?
Az önkormányzati választásokon alapjáraton is lanyhább a szavazói kedv, de a mostani konstrukcióban keletkező, tehát a szokásosan alacsonynál is csekélyebb választói részvétel csak tovább gyengíti, végső soron eliminálja a kisebb szervezetek listáit. Október 3-án ott áll majd Tarlós és Horváth, és reprezentálják a rendszerváltoztatás utáni Magyarország talán legfontosabb pillérét, az önkormányzatiságot. Avval, hogy belőlük lehet választani. Csak belőlük.
Egy kis pártnak nyilvánvalóan nincsenek akkora anyagi és humánerőforrásai, mint egy nagy (cédulavonalra szakosodott) gyűjtőpártnak. De annak a lehetőségét, hogy megméresse magát a választópolgárok előtt, a demokratikus berendezkedés legalapvetőbb szabályai biztosítják neki - boldogabb vidékeken. Az új magyar választási törvény azonban az efféle esélyegyenlőségnek még a látszatát is kiiktatta. S helyére egy önmagát fokozatosan megszüntető rendszert léptetett, amely először a választhatókat iktatja ki, majd az így keletkező érdektelenségével, értelmetlenségével a választókat is távol tartja a választástól.
Marad a végére a pőre választás, résztvevők nélkül: ki szavaz majd akkor a Fideszre?
