Elkaptuk őket! Megvannak! Jó, nem két hétbe tellett, de megcsináltuk, még éppen az első száz napon belül. Rend lett. Ezek után százszor is meggondolják...
Tudják, ugye, miről beszélünk? Magyarország első számú közellenségeiről, azokról az elvetemült, cégéres bakfisokról, akik bizsut csórtak a tanévnyitó után. Matuska Szilveszter, a whiskys rabló, Lédererné, Zöld Marci és Biszku Béla egyenes ági leszármazottairól, akiknél tán csak a kommunisták voltak egy fokkal gonoszabbak. De rács mögé vágtuk őket, majd' belegebedtek! Tudják, kivel szórakozzanak!
Feltehetően ilyen vagy hasonló gondolatok foroghattak a magyar rendőrség teljes parancsnoki láncolatának fejében, amikor azt a három szerencsétlen kiskorút nem eresztették el a fogdából napokig, mert megpróbáltak ellopni 10 ezer forint értékű üveggyöngyöt. Az is ezt gondolta, aki megtette, és az is, aki hagyta vagy biztatta. Mert ha netán másmilyen gondolatok forogtak volna a fejükben, akkor legalább - a nevetségesen pitiáner módon késleltetett - jegyzőkönyvfelvétel után kiadták volna szüleiknek e veszedelmes elemeket.
Félreértés ne essék, nem arról beszélünk, hogy gagyilopásért adjanak Prima Primissima-díjat, csak arról, hogy az ilyesminek nem a rendőrterror az ellenszere, ellenben igenis léteznek megfelelő és döntően preventív módszerek az ebbéli ügyintézésre. Pontosabban léteztek, egészen addig, amíg a Fidesz törvénybe nem hozta a húszezer forint alatti lopásokra vonatkozó új és szigorú, de alapvetően ostoba és korlátolt jogszabályait (melyekről lapunk beltestében bő tájékoztatással szolgálunk Kölkök a rács mögött cím alatt). Mert az úgy volt, hogy a gyermeki erők áruházi csokilopásairól a károsult értesítette az iskolát, a szülőket, egyenként és külön, s azok lerendezték az ügyet egymás közt, sok évtized tapasztalatai szerint egészen megnyugtató hatékonysággal.
De nem is érdemes erre sok szót vesztegetni, hiszen alapjáraton éppen az ilyen esetekre lenne alkalmazható az a formula, hogy a szerv ne feltétlenül a törvény betűje, hanem a törvény szelleme szerint járjon el - és akkor minden érintett a legkisebb sérelmekkel és testi-lelki sérülésekkel ússza meg a bűnesetet. És itt is vagyunk, helyben, amikor e húszezer forint alatti lopások büntetéséről szóló törvény szellemét csípjük fülön. Mert az nem több, csak annyi: milyen kár, hogy Európában élünk s az unió tagjai vagyunk, mert így nem írhatjuk bele ebbe a törvénybe, hogy ezt a törvényt - Isten, a történelem ura nevében - kizárólag a borsodi és más cigányok megregulázására hoztuk. Nos, a kérdés adott: a rendőrnek miért lenne több esze a törvényhozónál? Miért mérlegelne, ha a törvényhozó - miért, miért nem - megfeledkezett róla? Miért is gondolná végig, hogy éppen több kárt tesz, mint hasznot hajt? A rendőr nyilván teljesen hülye vagy megátalkodottan gonosz - ellenkező esetben csinálna ilyet? (Csak emlékeztetőül: az egyik kislányt mentő vitte el a fogdából.)
Ez rend?
Kérdezzünk megengedőbben: ebből lesz a rend? Visszatart ez bárkit bármitől? Jobban viszszatartja a diákkorú csokitolvajokat a bűnismétléstől, mint egy igazgatói rovó? És urambocsá', a kiskertek és a magányos öregemberek fosztogatóit (jelenkori gyalázatosan igazságtalan gyűjtőnevükön: a borsodi romákat) mennyire tartja vissza az uborkalopástól annak híre, hogy Pesten három csitrit sittre vágtak a rendőrök? Tudjuk, hajszálpontosan: semennyire. Mert egy ostoba, kampánycélokból hozott törvényből nem születik semmi jó. Két hét alatt sem, meg sohasem.
