A nagy munkabírású Rogán-Kósa-páros a múlt héten újabb javaslattal állt elő, ezúttal a nehéz sorsú jelzáloghitelesek megsegítése érdekében. A nyolcpontos tervezet rossz végén, nem fogják elhinni, a bankok állnak. Ahhoz persze nem kell nagy lumennek lenni, hogy az önkormányzati választási kampányt összefüggésbe hozzuk a népbarátság újabb fölbuzgásával. Ha az MSZP netán arra gondolt, hogy a forintárfolyam romlását és a külföldi pénzben felvett hitelek törlesztőrészleteinek ebből következő emelkedését a kormánypárt nyakába akarná varrni, hát most majd rádöbben.
Ettől persze a tervezetnek még lehetne értelme, bár a mérlegelést megnehezíti, hogy nem tudni pontosan, mi hogyan van elképzelve benne. Az ügyfél számára hátrányos egyoldalú szerződésmódosítás megtiltása például annyi mindent jelenthet: hisz a módosítás egyes esetekben a bank által elháríthatatlan, máskor neki felróható okokból történik. A mindenfajta szerződésmódosítás megtiltása után viszont a bankok kénytelenek volnának előre megtippelni a várható költségnövekedést (10-20 évre előre az inflációt, a jövőbeli bankadót, a jogszabályváltozásokat, a tartalékképzési előírásokat), és mivel ez képtelenség, már az induló hiteldíj az egekig szökne. Az pedig, hogy az árfolyamváltozást se szabadjon érvényesíteni a törlesztőrészletben, komplett marhaság. Eszement ötlet az is, hogy ne lehessen késedelmi kamatot kérni az ügyféltől: a fizetési fegyelem lehanyatlása az egész iparágat, elsősorban a kisebb volumenű, lakossági hitelezést ránthatja a mélybe. Miközben a nyolc pont közül némelyik - például az előtörlesztés ingyenessége (ami még segíthetné is a bankok közti versenyt), netán a középárfolyam alkalmazása a törlesztések jóváírásakor akár méltányos is lehet. Az átláthatatlan árazás, az összehasonlíthatatlan termékek, a sovány pénzügyi kultúra a bankok erőfölényének kedvez, és helyes, ha az állam odaáll a fogyasztók mellé - de az árszabályozásig nem mehet el.
S ha a részletes gyomlálás a választás utánra időzült is, a kormány erősen nyitott. Az ugye a Legfelsőbb Helyről lett megígérve, hogy a bankok a bankadót egy kicsit sem háríthatják majd át a klienseikre, és a Legfelsőbb Hely sokszor elmondta már, hogy sokan azt hiszik, csak viccből mond dolgokat, pedig nem. A bankok most már nem is kacagtak, inkább visítottak: a Bankszövetség például, pedig a Bankszövetség elnöke a nyáron a bankadót némi dörmögés után elfogadhatónak minősítette; sőt, most felhördült az OTP első embere is, aki pedig a bankadóról olyan megértéssel nyilatkozott pár hete, hogy már-már azt hittük, direkt jólesik neki. Ha a bankok netán azt várták volna, mert valaki a nyár elején netán avval hitegette őket, hogy a bankadó miatt keletkező veszteségeiket az állam (a kormány) a rossz lakáshitelek kivásárlásával, a veszteség államosításával, a Nemzeti Eszközkezelő felállításával kompenzálja, úgy most pofára estek; netán hagyták magukat átverni. Talán azért szerették volna elhinni ezt, mert úgy vélték, a kormánynak nem lehet érdeke az, hogy a hitelezés befagyjon és leálljon a gazdaság, és ezért a végén csak úgy fog csinálni, hogy egy kicsit nekik is jó legyen; vagy ne legyen nagyon sokáig nagyon rossz. De azon kívül, hogy hittek a matematika legyőzhetetlenségében, nemigen gondoltak mást - az például aligha fordult meg a fejükben, hogy a kormánnyal szemben valójában csekély számú kijátszható kártyájuk van, nagy lapjuk meg egy sem. Egy bank ugyanis nem szedheti csak úgy a sátorfáját, és nem mondhatja azt, hogy ha nem hagytok pénzt keresni, ha veszteséges működésre kényszerítetek, akkor inkább elköltözöm a jogbiztonságos Moldovába. Mi lesz a kiálló (és még fizetőképes) hiteleivel, a betéteseivel, a vagyonával? Pláne, ha senki nem akarja a bankot megvenni - mert hisz ki akarna bankot venni, ha nem kereshet vele? A pénzintézetek a jelen állás szerint inkább túszai ennek a kormánynak - szemben például egy autógyárral, vagy bármilyen termelő vállalattal.
És persze lehet, hogy a nyolc pontból nem lesz semmi, vagy ha lesz is, a három nagy intézkedéscsomag - a bankadó, a rossz hitelek állami felvásárlása meg ez a nyolc pont - a végén kiad valamit, legalább annyit, hogy a bankok többre is képesek legyenek, mint a veszteségeik minimalizálására. De ez nem a jogszabályokon, vagy valamely, a bankokat szutyongató intézkedés esetleges alkotmányellenességén fog múlni. Hisz a szabályokat, az összeset, az egyik fél írja - a játszma közben.
Ha ezt eddig a bankok művelték, úgy most a kormány akarja csinálni: az egyiknél csak a másik a rosszabb.
