Szabó Ervint is lelövitek, ugye?

Publicisztika

A történetet már kívülről fújjuk, percek alatt tele lett vele minden (beleértve a puttonyunkat): vasárnap reggel valaki, valami Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány nevében belemondta a fővárosi köztérbe, hogy kezdeményezik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevének megváltoztatását, mert egy büdös komcsi nevét viseli a kultúra e fölkent bástyája, amikor hívhatnák például Németh Lászlónak, Kosztolányi Dezsőnek vagy Hamvas Bélának is. (És Wass Albert, ő hol marad?)

A történetet már kívülről fújjuk, percek alatt tele lett vele minden (beleértve a puttonyunkat): vasárnap reggel valaki, valami Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány nevében belemondta a fővárosi köztérbe, hogy kezdeményezik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nevének megváltoztatását, mert egy büdös komcsi nevét viseli a kultúra e fölkent bástyája, amikor hívhatnák például Németh Lászlónak, Kosztolányi Dezsőnek vagy Hamvas Bélának is. (És Wass Albert, ő hol marad?)

Akik akarták, azóta ezer helyről megtudhatták, hogy kikből jött össze ez a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány. Azt meg eddig is tudtuk, hogy ki volt Szabó Ervin. Aki mégsem tudta, annak most pompás alkalom nyílott ismeretei gyarapítására, hiszen e műbalhé nyomán egy csomó helyen leírták a magyar progresszió e remek alakjának pályáját, eredményeit.

Ennyivel napirendre is térhettünk volna a kázus fölött, de jött Magyarország egykor jobb napokat látott kulturális államtitkára, a közeli magyar-kazah rokonság bajnoka, ez az egyszemélyes kurultáj, Szőcs Géza, s mintha bármi köze is lenne a tárgyhoz, felszólamlott, mint valami hatóság: "A könyvtár búcsúzzon el Szabó Ervin nevétől!" Majd arra is kitért - némileg önleleplező nagyvonalúsággal -, hogy a felvetett problémahalmaz mérlegeléséhez szükséges lenne tanulmányozni Szabó Ervin pályáját és művét. Nos, egy kulturális államtitkár műveltségének vakfoltjait lehet persze társadalmi összefogással preparálgatni, de jelen esetben aránytalan energiák befektetésével járna (vö. reménytelen eset), nem is csak azért, mert Szőcs szerint Hamvas lenne az igazán méltó névadója a könyvtárnak, hanem főként azért, ami illetéktelen közbeszólása mögött meghúzódik.

Ez pedig szimplán annyi: az a komcsi, akire mi azt mondjuk, azt nevezünk át és arra, ami jólesik, átírhatjuk a múltat, és átírhatjuk a jövőt. S ha ezt pár klinikai hatáskörbe tartozó "történész" útmutatása szerint tesszük, az is belefér, legalább pár napig nyugton marad a szélsőjobbos konkurencia (az ilyen felosztást szükséges lesz hamarosan újragondolni). Tehát nem az a kérdés, hogy Szőcs Géza önerőből mondott-e hülyeséget, vagy valakik megvezették, szólásra bírták, hanem az, hogyan gondolkodik. Hogy szerinte ez így megy. És nem csupán a történelem értelmezése során megy így, de a hétköznapokban is: az a komcsi, aki kiáll a Szabó Ervin Könyvtár nevéért, s aki Hamvas Bélát akarja, az pedig velünk van (őt a későbbiekben esetleg regisztráljuk is, mint Semjén Zsolt a világ magyarjait).

Nos, kedves történelmi érdeklődésű olvasóink, találós kérdés, innen mi a következő lépés?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.