A szerk.

Egy hónappal az esemény után dicséretes lendülettel és intellektuális frissességgel folyik az ellenzéki oldalon a választási vereség ún. „feldolgozása”. 

A hétvégén eléggé elverték Szlovéniában Janez Janšát, ahogy azt egyébként a múlt héten meg is mondtuk, hogy el fogják. Elverték, mint a lovat, az összes nagyvárosban, Ljubljanában, Celjében, Mariborban, Isztria szlovén részén, az országos 23,5 százalékhoz képest ezeken a helyeken 20, de még inkább 15 százalék alatt kapott.

Nem sokkal azután történt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Már túl voltunk pár kisebb-nagyobb oroszországi háborúellenes tüntetésen, s mindenki tudta, hogy a tiltakozókat könyörtelenül megveri, elviszi a rohamrendőrség, s az is közismertté vált, hogy hogyan bánnak a szervek a letartóztatottakkal.

Amikor már nagyon rosszul érezzük magunkat, megnyugtató, hogy máshol még ennél is rosszabb – Magyarországon ezt illik gondolni Romániáról.

„Csütörtökön újabb forradalmi lépés következik a budapesti közlekedésben: átadják az első beléptetőkapukat a Deák Ferenc téri metróállomáson” – írta 2017. augusztus 30-i közleményében a Budapesti Közlekedési Központ (BKK), mely közlés arra viszont – a maga szempontjából érthetően – nem tért ki, hogy a kapukat sajnos nem lehet használni, a rendszer ugyanis nem működik.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a választások utáni egyik első döntésével elutasította a Tilos Rádió jelenlegi (90.3 Megahertzes) frekvenciájára szóló, szeptemberben lejáró műsorszolgáltatási jogosultság meghosszabbítására beadott kérvényét.

A Fidesz nem aratott mindent elsöprő győzelmet április 3-án. Parlamenti kétharmad ide vagy oda, a kormány politikai presztízsprojektje, a családvédelmi népszavazás eredménytelen lett. Vélhetően azért, mert tucatnyi (a kormány és támogatóinak becslése szerint konkrétan 16 darab) civil szervezet a kormány minden erőfeszítése ellenére is eljuttatta üzenetét a választókhoz. Kudarca mögött maga a kormány is a civileket fedezi fel.

Szlovákia második legmagasabb közjogi méltósága, a házelnök Boris Kollár vasárnap – a legnézettebb szlovák kereskedelmi televízió egyik műsorában – hosszan beszélt Magyarországról. Részletesen kifejtett mondandójában pedig oda lyukadt ki, hogyha Szlovákia nincs résen, „akkor nemsokára Putyin Orbánnal közösen felparcellázza Szlovákiát is”. Ebbéli megállapításának premisszáit is hasonló zsánerben sikerült megfogalmaznia.

Bizonyára önök is nehezen térnek magukhoz a sokk után, vasárnap este óta mi is azt a szilárd pontot keressük, mint ittasan hazatérő a ruhafogast az előszobában, melyre támaszkodva legalább kissé egyensúlyba tudnánk hozni magunkat, illetőleg a saját magunkról és a hazáról alkotott eddigi képünket; nemkülönben önbecsülésünket a haza becsületével.

A vasárnap óta megjelent sajtóhírek, Facebook-bejegyzések alapján bátran kijelenthetjük, hogy a világtörténelemben még soha nem volt olyan népszavazás, amelyen ennyi érvénytelen, gúnyrajzokkal ékesített szavazócédulát adtak volna le. Jobb helyeken ilyenkor az állampolgári fityisz műtárggyá nemesül, még kiállítást is rendeznek a legszellemesebb művekből, és a teljes anyag múzeumba vagy levéltárba kerül.

Menjenek el szavazni, mindazokért, amit itt leírunk, és főként azért, mert ezzel tartoznak a hazának, a becsületnek és saját maguknak. 

Kormányon pedig a gazdasági válságra hivatkozva hozhat újabb brutális intézkedéseket.