E szavakkal elemezte a női lelket egy anyák napja alkalmából megtartott (RMDSZ-es) pártrendezvényen Székelyudvarhely városában Böjte Csaba, a magyar népnemzet első számú csuhása. Még egyszer: „Ilyenek a nők.” A testvér a női lelket, magát a nőt írta le.
Maradván a tenorjában, mi is nyilván megengedhetnénk magunknak, hogy jellemezzük őt, s leírhatnánk hasonmód Böjte testvért, akár még az övéinél erősebb szavakkal is. De felesleges. Tényleg felesleges lenne elmondani, hogy a fentiek és egyéb szereplései tanulságaként úgy látszik a dolog, hogy Böjte Csaba elég egyszerű lélek, a világképe kicsit avétos, leszakadt egy fordulónál, úgy pár száz évvel ezelőtt, ellenben az arculata és az önbizalma mindezzel fordítottan arányos, megmondja ő, hogy hogyan is vannak a dolgok, nővel, emberrel, gyerekkel, állattal. Alkalmasint úgy, ahogy az úristen elrendezte. Csakhogy majdnem mindegy, hogy Böjte testvér mit gondol a világról, mint ahogy az is, hogy mi mit gondolunk Böjte testvérről, mert amit gondolunk – akár az idézett közlés kapcsán is –, azt pont nem őróla kell gondolnunk.
Még akkor sem róla kell gondolnunk, ha ezen anyák napi díszünnepély után a valamelyest felindult sajtónak (UH.ro) arról értekezett, hogy a gyermekmentő szolgálatánál legutóbb leleplezett erőszaktevőről ő ugyan el nem hiszi, hogy bűnös lenne („ezt én akkor se hittem el, és most se hiszem el, úgyhogy én ezt visszautasítom”) – a delikvens épp most kapott 28 év börtönt nevelőként elkövetett bűneiért.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
