Tudjuk, mert vele volt tele a sajtó: a pápa itt, a pápa ott, naponta tucatjával érkeztek a róla szóló hírek – már a mértéktartóbb orgánumokon. Tudjuk, mert a miniszterelnök és az ő államelnöke versenyt hájpolták a közösségi médiában, az egyik a kicsit csonka családját terelgette elfelé a színe elől, a másik meg teljes pápai gálájában sajtozta a haséját. Tudjuk, mert ugyanez az orbáni államfő a pápa ittjárta alkalmából terroristákat engedett ki a börtönből, s azok elég nagy garral jöttek ki. Tudjuk, mert minden világhülyéjének muszáj volt eldicsekednie vele, hogy ő katolizált. Tudjuk, mert a revolversajtóban egyszer csak jó pápa lett az eddig megbízhatóan rossz pápából. Tudjuk, mert akkor is tudnánk, ha egy kő alatt élnénk, mert oda is benézett a pápa vagy a biztonságáért felelős erő.
De miért járt itt a pápa? Nem tudjuk. Nem tudjuk, mert nem mondták meg, sem ő, sem főpapjaink, sem állami vezetőink. Amit mondtak, az mese volt vagy ordas közhelyek gyűjteménye. Amikor eltávozván felszállott a pápa a repülőgépével, még odanyilatkozott, hogy titkos békeküldetésben járt, amiről nem beszélhet, de legyen mindenki nyugodt, mert Orbán Viktorral sem a Piroska és a farkasról beszélgetett (hanem nyilván a három kismalacról, mert a negyven rablóról aligha). Bizonyosan e titkos békemisszió része volt az is, hogy a pápa találkozott Hilarion metropolitával, Kirill pátriárka kézközeli emberével, s húsz percet beszélgettek – teljesen nyilvánvaló, hogy a világbékéről. S abban is egészen bizonyosak vagyunk, hogy ezalatt meg is oldották a világbéke kérdését (hisz’ Sandra Bullocknak két perc is elég volt hozzá a Beépített szépség c. filmben).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
