A szerk.

Felelőssége nincs

A szerk.

Anyák napján fehér ruhába öltözött nők vonultak a Várba, hogy virágokat helyezzenek el a Sándor-palota elé, így emlékeztetve a köztársasági elnököt a pár nappal korábbi rendőri atrocitásokra.

„Mélységesen felháborít minket, hogy a gyerekeinket gumibottal, könnygázzal és fogva tartással bünteti a hatalom azért, mert kiállnak az oktatási rendszer szétverése, kivéreztetése ellen” – üzenték a demonstrálók Novák Katalinnak, aki hivatalba lépése óta talán egyetlen olyan beszédet sem mondott, amelyben ne a magyar édesanyák, a magyar családok felmagasztalása lett volna a vezérmotívum. A köztársasági elnök az anyák napján azonban hallgatott, valahogy nem érezte szükségét annak, hogy reagáljon e számára oly kellemetlen virágesőre. Persze az is lehetséges, hogy Novák Katalin ekkor már arra a három nappal később megtartott protokolleseményre melegített, amelyet hivatalba lépésének első évfordulójára szerveztek a Sándor-palotában, és amelyre háromszáz, gondosan kiválogatott vendég volt hivatalos. „Az elnökségem a magyar emberekről szól, és szeretném, hogy ha azt éreznék, hogy minden magyar köztársasági elnökeként dolgozom” – jelentette ki Novák a hazai közönség előtt, ami persze ugyanúgy „a jó rendőr” megnyilvánulása volt, mint amikor Moszkva felelősségét firtatta a háborúban, vagy amikor visszadobta a magyar életmód védelméről szóló törvényt az Országgyűlésnek.

Azt, hogy a köztársasági elnök kijelentését nem lehet komolyan venni, ő maga bizonyította pár nappal később. A hétvégén, ugyancsak az évforduló alkalmából ún. nyílt napokat tartottak az elnöki hivatalban, amely elsősorban turisztikai célokat szolgált. De erre nemcsak rajongók érkeztek, akik az elnöki hivatal bútoraira és csillárjaira voltak kíváncsiak, vagy abban reménykedtek, hogy Novák Katalinnal készíthetnek közös szelfit, hanem tiltakozó tanárok, diákok és szülők is. Akik szerették volna a nyílt napon is elmondani véleményüket a hazai oktatás kilátástalan helyzetéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.