A szerk.

A sáp (2.)

A szerk.

A fenti címmel először a 2021. március 18-i számunkban, vagyis a koronavírus-járvány idején írtunk vezércikket a korrupciógyanús lélegeztetőgép- és vakcina-beszerzésekről. Mindkét esetben Kínával, illetve kínai termékek beszerzésére kötött üzletet a magyar állam, s mindkét esetben brutálisan túlárazott, a magyar adófizetőket súlyosan megkárosító üzletek voltak ezek.

Egyrészt a vásárolt áru silány minősége miatt (a kínai vakcina kimutathatóan a legpocsékabb hatásfokú volt, a lélegeztetőgépek pedig jórészt használhatatlannak bizonyultak), másrészt az ügylet lebonyolítása miatt. Az Orbán-kormány Kínával olyan gyanús hátterű külföldi – például malajziai – és magyar közvetítő cégeken keresztül üzletelt, amelyekről alig valamit, vagy semmit sem lehetett tudni, volt köztük olyan társaság is, amelyet pár nappal a bomba üzlet előtt alapítottak. Az például nem derült ki, hogy mennyiért jutottak ahhoz az egészségügyi áruhoz (bóvlihoz), amit a kínaiak más államoknak – nemcsak európaiaknak, hanem afrikaiaknak, dél-amerikaiaknak is – közvetlenül (tehát közbeiktatott cégek nélkül) akár harmincadannyiért adtak el, mint Magyarországnak. A különbözetet – és itt most összességében százmilliárd forintos nagyságrendről beszélünk, csak lélegeztetőgépre 300 milliárdot költött az állam 2020-ban – a közvetítők nyelték le a kiváló munkáért. Az nagyjából kiderült, hogy a NER közelében sem jártak rosszul egyesek, de hogy ebben a vérforraló ügyben végre tisztán lássunk, a Transparency International Magyarország 2021-ben adatigényléssel fordult a külügyhöz az egyik malajziai közvetítőcéggel lebonyolított lélegeztetőgép-tranzakció dokumentumaiért. Így derült ki e hét elején, két év és a minisztériumot az adatok kiadására kötelező harmadfokú (!), kúriai döntés után, hogy ezek a papírok már rég nincsenek meg. A Népszava tudósítása szerint a minisztérium le­selejtezte a dokumentációt már 2021 tavaszán, húsz hónappal a beszerzés után. Így többek között az sem derül már ki, hogy miért kellett a maláj cég tulajdonosának számlájára is utalni 9 millió dollárt. De hasonló a helyzet a vakcinabeszerzés közvetítő cégeivel is; bottal üthetni nemcsak e társaságok, de a fantasztikus intuícióval megáldott üzletemberek, és még inkább az adófizetői tízmilliárdok nyomát. Mondani sem kell, hogy mindez törvényesen zajlott: az iratok ledarálásakor már hatályos volt a fenti gyanús tranzakciók lebonyolítása után elfogadott azon rendelkezés, amely szerint az egészségügyi válsághelyzet idején történt beszerzések esetében „a szerződéses fél” „átlátható szervezetnek minősül”. Vagyis patyolattisztának – következésképp a vele kötött ügylet is teljesen szabályos. Miért is ne lenne az, ha egyszer az Országgyűlés erről határozott! A NER axiómája is lehetne e módosított jogszabály: mi törvényesen lopunk!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.