A szerk.

Visszabukott

A szerk.

Ókovács Szilvesztert meghosszabbították Bicskéig. Május 26-án, egy nappal a határidő előtt Csák János bejelentette, hogy a 2011 óta regnáló igazgató maradhat az Operaház élén. „Friss, vitális, innovatív” miniszterünk – ezek Ókovács szavai – éppen egy ázsiai útról tért haza, így hát ki kárhoztatná, hogy nem tudta meghallgatni a lehetséges jelölteket? Épp csak arra maradt ideje, hogy összehívjon egy sajtótájékoztatót, ahol csodálkozásának is hangot adott: az igazgatóválasztást nagyobb érdeklődés övezte, mint az Operaház előadásait.

Az igazgató gyomrából végre kiállhat a több hónapos görcs, és hozzáfoghat ahhoz, amihez a legjobban ért: tervezni. Egy interjúból kiderül, hogy 2050-ig tartanak a víziói – ezzel a mindössze az évtized végéig tervező Orbánra is rálicitál –, a pályázatához sem öt, hanem rögtön tíz évadtervet csatolt. Megalomán gesztusokból nem lesz hiány a következőkben sem, csak győzzük nézni a tucatjával megjelenő prömiereket, melyek aztán a telet sem érik meg.

A szakmai bizottság nem Ókovácsot támogatta, rögtön három másikat javasolt. Pedig eleinte úgy tűnt, hogy az egykori halovány tenor, mint öt éve, most is biztos befutó lesz. Hideg zuhany lehetett, amikor tenderáriáját híjával találták, és az első pályázatot eredménytelenként zárta le a minisztérium. A minapi végső döntés tükrében csak találgatni lehet, hogy miért. A kiírás olyan volt, amilyennek az operát Móricka elképzeli: legyen a ház népszerű és célozza a legmagasabb művészi nívót, legyen a hazai tehetségek gyűjtőhelye és adják egymásnak a kilincset a Pavarottik, szóljon az országhoz, a Kárpát-medencéhez és a világhoz. A második kiírás mindössze néhány rezsiszemponttal lett terjedelmesebb.

Az új pályázattal kidőltek a szekrényből a főigazgató-jelöltek. Volt kikből választani, ráadásul nem egy közülük a hatalommal is jó viszonyt ápol. Miklósa Erika megtette a dolgát, amikor az országgyűlési választások napján a „gyermekvédelmi” törvényre rímelő vendégcikket publikált a kormánysajtóban. Vadász Dániel, aki a Co-Opera ügyvivőjeként szerethető kis társulatot működtet, jelentős állami támogatásra érdemesül minden évben, és társproducere volt a közmédia Virtuózok című tehetségkutatójának, az Aeroexpress légitársaság társigazgatójaként pedig törvényt is szabtak rá az úszótalpas légi járművek működéséhez. Kettejük mellett Kesselyák Gergely karmestert javasolta még a szakmai bírálóbizottság, amelynek vezetőjét, Rockenbauer Zoltán egykori fideszes kultuszminisztert Csák arról biztosította, hogy a javaslatuk alapján választ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.