A szerk.

Visszabukott

A szerk.

Ókovács Szilvesztert meghosszabbították Bicskéig. Május 26-án, egy nappal a határidő előtt Csák János bejelentette, hogy a 2011 óta regnáló igazgató maradhat az Operaház élén. „Friss, vitális, innovatív” miniszterünk – ezek Ókovács szavai – éppen egy ázsiai útról tért haza, így hát ki kárhoztatná, hogy nem tudta meghallgatni a lehetséges jelölteket? Épp csak arra maradt ideje, hogy összehívjon egy sajtótájékoztatót, ahol csodálkozásának is hangot adott: az igazgatóválasztást nagyobb érdeklődés övezte, mint az Operaház előadásait.

Az igazgató gyomrából végre kiállhat a több hónapos görcs, és hozzáfoghat ahhoz, amihez a legjobban ért: tervezni. Egy interjúból kiderül, hogy 2050-ig tartanak a víziói – ezzel a mindössze az évtized végéig tervező Orbánra is rálicitál –, a pályázatához sem öt, hanem rögtön tíz évadtervet csatolt. Megalomán gesztusokból nem lesz hiány a következőkben sem, csak győzzük nézni a tucatjával megjelenő prömiereket, melyek aztán a telet sem érik meg.

A szakmai bizottság nem Ókovácsot támogatta, rögtön három másikat javasolt. Pedig eleinte úgy tűnt, hogy az egykori halovány tenor, mint öt éve, most is biztos befutó lesz. Hideg zuhany lehetett, amikor tenderáriáját híjával találták, és az első pályázatot eredménytelenként zárta le a minisztérium. A minapi végső döntés tükrében csak találgatni lehet, hogy miért. A kiírás olyan volt, amilyennek az operát Móricka elképzeli: legyen a ház népszerű és célozza a legmagasabb művészi nívót, legyen a hazai tehetségek gyűjtőhelye és adják egymásnak a kilincset a Pavarottik, szóljon az országhoz, a Kárpát-medencéhez és a világhoz. A második kiírás mindössze néhány rezsiszemponttal lett terjedelmesebb.

Az új pályázattal kidőltek a szekrényből a főigazgató-jelöltek. Volt kikből választani, ráadásul nem egy közülük a hatalommal is jó viszonyt ápol. Miklósa Erika megtette a dolgát, amikor az országgyűlési választások napján a „gyermekvédelmi” törvényre rímelő vendégcikket publikált a kormánysajtóban. Vadász Dániel, aki a Co-Opera ügyvivőjeként szerethető kis társulatot működtet, jelentős állami támogatásra érdemesül minden évben, és társproducere volt a közmédia Virtuózok című tehetségkutatójának, az Aeroexpress légitársaság társigazgatójaként pedig törvényt is szabtak rá az úszótalpas légi járművek működéséhez. Kettejük mellett Kesselyák Gergely karmestert javasolta még a szakmai bírálóbizottság, amelynek vezetőjét, Rockenbauer Zoltán egykori fideszes kultuszminisztert Csák arról biztosította, hogy a javaslatuk alapján választ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.