A szerk.

Visszabukott

A szerk.

Ókovács Szilvesztert meghosszabbították Bicskéig. Május 26-án, egy nappal a határidő előtt Csák János bejelentette, hogy a 2011 óta regnáló igazgató maradhat az Operaház élén. „Friss, vitális, innovatív” miniszterünk – ezek Ókovács szavai – éppen egy ázsiai útról tért haza, így hát ki kárhoztatná, hogy nem tudta meghallgatni a lehetséges jelölteket? Épp csak arra maradt ideje, hogy összehívjon egy sajtótájékoztatót, ahol csodálkozásának is hangot adott: az igazgatóválasztást nagyobb érdeklődés övezte, mint az Operaház előadásait.

Az igazgató gyomrából végre kiállhat a több hónapos görcs, és hozzáfoghat ahhoz, amihez a legjobban ért: tervezni. Egy interjúból kiderül, hogy 2050-ig tartanak a víziói – ezzel a mindössze az évtized végéig tervező Orbánra is rálicitál –, a pályázatához sem öt, hanem rögtön tíz évadtervet csatolt. Megalomán gesztusokból nem lesz hiány a következőkben sem, csak győzzük nézni a tucatjával megjelenő prömiereket, melyek aztán a telet sem érik meg.

A szakmai bizottság nem Ókovácsot támogatta, rögtön három másikat javasolt. Pedig eleinte úgy tűnt, hogy az egykori halovány tenor, mint öt éve, most is biztos befutó lesz. Hideg zuhany lehetett, amikor tenderáriáját híjával találták, és az első pályázatot eredménytelenként zárta le a minisztérium. A minapi végső döntés tükrében csak találgatni lehet, hogy miért. A kiírás olyan volt, amilyennek az operát Móricka elképzeli: legyen a ház népszerű és célozza a legmagasabb művészi nívót, legyen a hazai tehetségek gyűjtőhelye és adják egymásnak a kilincset a Pavarottik, szóljon az országhoz, a Kárpát-medencéhez és a világhoz. A második kiírás mindössze néhány rezsiszemponttal lett terjedelmesebb.

Az új pályázattal kidőltek a szekrényből a főigazgató-jelöltek. Volt kikből választani, ráadásul nem egy közülük a hatalommal is jó viszonyt ápol. Miklósa Erika megtette a dolgát, amikor az országgyűlési választások napján a „gyermekvédelmi” törvényre rímelő vendégcikket publikált a kormánysajtóban. Vadász Dániel, aki a Co-Opera ügyvivőjeként szerethető kis társulatot működtet, jelentős állami támogatásra érdemesül minden évben, és társproducere volt a közmédia Virtuózok című tehetségkutatójának, az Aeroexpress légitársaság társigazgatójaként pedig törvényt is szabtak rá az úszótalpas légi járművek működéséhez. Kettejük mellett Kesselyák Gergely karmestert javasolta még a szakmai bírálóbizottság, amelynek vezetőjét, Rockenbauer Zoltán egykori fideszes kultuszminisztert Csák arról biztosította, hogy a javaslatuk alapján választ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.