A szerk.

Rendőrségi hírek

A szerk.

Kedden délután két rendőrségi eredetű hír látott napvilágot a magyarországi sajtótermékekben: egy közlemény, s egy hivatalosnak mondható, ún. háttérbeszélgetés anyaga. A közlemény arról szólt, hogy a mai (tudniillik keddi, május 9-i), budai Várban tartott kordonbontó demonstráció résztvevőire büntető- vagy szabálysértési eljárás vár rongálás miatt (lebontották a miniszterelnök palotáját, bocsánat, az építési területet védő kordont).

Nem voltak sokan, gyakorlatilag minden résztvevőt, 41 főt igazoltattak – a Momentum országgyűlési frakcióját és aktivistáit –, őellenük indul most eljárás, amelynek körülbelül látjuk is a végét: kapnak a nyakukba egy kiadós pénzbírságot. A büntetésről nyilván beszámol majd a sajtó, s lehetnek bizonyos következményei, össze lehet gyűjteni rá a pénzt közösségi csatornákon, meg lehet tagadni az ismert jogkövetkezményekkel a befizetést, urambocsá’, kicsengetheti akár az érintett párt is. Bármi történik, nem dől össze tőle a világ, még kevésbé a rendszer.

A második hír talán szélesebb körű érdeklődésre számíthatna, eszerint ugyanis az hangzott el a mondott háttérbeszélgetésen, hogy a rendőrségnek megvolt a jogi alapja arra, hogy május 3-án a kordonbontó demonstráción „keményebben, erőteljesebben lépjen fel” a tüntetőkkel szemben (ad notam: közibük is lövethettünk volna), mert fennállt a veszélye például annak, hogy az egybegyűlt diákság vagy a magukról megfeledkező pedagógusok az építési területen található kockakövekkel és vasrudakkal támadjanak rájuk. A rendőrség ebbéli tájékoztatásához mellékelt egy videó-összeállítást is, amelyen ugyan csak egy röpke pillanatra villan fel némi könnygázfújás, de vascsöves vagy kockaköves támadás még ennyi időre sem, semennyi időre sem. Ellenben a háttérbeszélgetést közzétévő Telex hason tárgyú videóján jól látszik, hogy valakit közvetlen közelről, kartávolságon belülről célzottan fújnak telibe könnygázzal, s az illetőnél nincs vasrúd, nincs kockakő, csak kapaszkodik a kordonba, ugyancsak láthatóan azért, hogy a tömeg kiszorításakor el ne sodorják. Majd miután lefújták, szépen el is vitték, ahogy a tömegből kiemelt néhány másik embert (köztük egy országgyűlési képviselőt is, bár e ténynek valóban nincs közvetlen jelentősége, közvetett annál több).

A rendőrség mindkét közlése egyértelmű: ha tiltakozol, s ezt nem a mi szabályaink szerint teszed, akkor kapsz a pofádra könnygázt, s nagyon örülj, ha megúszod ennyivel, vagy kapsz a nyakadba egy büntetőeljárást, s nagyon örülj, ha megúszod egy szabálysértésivel – megfizetsz így is, úgy is, amúgy is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.