A szerk.

Rendőrségi hírek

A szerk.

Kedden délután két rendőrségi eredetű hír látott napvilágot a magyarországi sajtótermékekben: egy közlemény, s egy hivatalosnak mondható, ún. háttérbeszélgetés anyaga. A közlemény arról szólt, hogy a mai (tudniillik keddi, május 9-i), budai Várban tartott kordonbontó demonstráció résztvevőire büntető- vagy szabálysértési eljárás vár rongálás miatt (lebontották a miniszterelnök palotáját, bocsánat, az építési területet védő kordont).

Nem voltak sokan, gyakorlatilag minden résztvevőt, 41 főt igazoltattak – a Momentum országgyűlési frakcióját és aktivistáit –, őellenük indul most eljárás, amelynek körülbelül látjuk is a végét: kapnak a nyakukba egy kiadós pénzbírságot. A büntetésről nyilván beszámol majd a sajtó, s lehetnek bizonyos következményei, össze lehet gyűjteni rá a pénzt közösségi csatornákon, meg lehet tagadni az ismert jogkövetkezményekkel a befizetést, urambocsá’, kicsengetheti akár az érintett párt is. Bármi történik, nem dől össze tőle a világ, még kevésbé a rendszer.

A második hír talán szélesebb körű érdeklődésre számíthatna, eszerint ugyanis az hangzott el a mondott háttérbeszélgetésen, hogy a rendőrségnek megvolt a jogi alapja arra, hogy május 3-án a kordonbontó demonstráción „keményebben, erőteljesebben lépjen fel” a tüntetőkkel szemben (ad notam: közibük is lövethettünk volna), mert fennállt a veszélye például annak, hogy az egybegyűlt diákság vagy a magukról megfeledkező pedagógusok az építési területen található kockakövekkel és vasrudakkal támadjanak rájuk. A rendőrség ebbéli tájékoztatásához mellékelt egy videó-összeállítást is, amelyen ugyan csak egy röpke pillanatra villan fel némi könnygázfújás, de vascsöves vagy kockaköves támadás még ennyi időre sem, semennyi időre sem. Ellenben a háttérbeszélgetést közzétévő Telex hason tárgyú videóján jól látszik, hogy valakit közvetlen közelről, kartávolságon belülről célzottan fújnak telibe könnygázzal, s az illetőnél nincs vasrúd, nincs kockakő, csak kapaszkodik a kordonba, ugyancsak láthatóan azért, hogy a tömeg kiszorításakor el ne sodorják. Majd miután lefújták, szépen el is vitték, ahogy a tömegből kiemelt néhány másik embert (köztük egy országgyűlési képviselőt is, bár e ténynek valóban nincs közvetlen jelentősége, közvetett annál több).

A rendőrség mindkét közlése egyértelmű: ha tiltakozol, s ezt nem a mi szabályaink szerint teszed, akkor kapsz a pofádra könnygázt, s nagyon örülj, ha megúszod ennyivel, vagy kapsz a nyakadba egy büntetőeljárást, s nagyon örülj, ha megúszod egy szabálysértésivel – megfizetsz így is, úgy is, amúgy is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.