A szerk.

Röpülünk a vízióval

A szerk.

Van, de legalábbis volt (és őszintén reméljük, hogy 2023-ban már tényleg múlt időben kell erről beszélni) az Orbán Viktor politikai ténykedését amúgy kritikusan szemlélők jó részében is valami makacs elszánás arra, hogy mindenáron megértsék és értelmes, sőt zseniális húzásként tételezzék Orbán akár legnagyobb ostobaságait, vagy kifejezetten ország- és nemzetellenes lépéseit is.

A megszólaló ilyenkor kényszeresen előrebocsátja különállását „az Orbán-fóbiásoktól”; ha élőszóban teszi közzé meglátásait, szívesen szövi mondanivalójába a „szerintetek/szerintük (a liberális sajtó, a DK-s nyugdíjasok, az öreganyám térde kalácsa szerint) Orbán »a patás ördög«”. A „patás ördög” elhangzásakor a független megfigyelő két karja fölemelkedik, mutató- és középső ujjaival idézőjelet rajzol a levegőbe. Az effajta kétségbeejtő butaság számos megnyilvánulása közül külön említést érdemelnek az Orbán állítólagos intellektuális teljesítményét méltató megnyilatkozások. A kormányfő beláthatatlan magasságokban szárnyaló gondolataira a bizonyítékok például Orbán olvasmányai lennének (amelyekről többnyire egy-egy, khm, spontánul odavetett fotó árulkodik); még szerencse, hogy mindig akad a sajtóban valaki, aki ezeket el is olvassa (mint mondjuk, a tavaly nyári slágert, a nemcsak a tartalma, hanem a szépírói teljesítménye miatt is minősíthetetlenül ócska Raspail-regényt). Nagy tehetségére gyakori érv a „víziója” is. Hiszen neki legalább van ilyenje! Ezeket fizetett értelmezői interjúk és terjedelmes értekezések sorával interpretálják kül- és belföldön.

Nos, Orbán és egzegétáinak szövegeiben a leginkább föltűnő az indoklási szakasz állandó hiánya. Nem is az, hogy e „vízió” miért jó vagy kevésbé jó – hanem, hogy voltaképpen mi a bánat is ez a vízió. A szuverenitás, a nemzetek Európája, a nemzeti tőkésosztály, a nemzeti ipar stb. megteremtése ugyanis – a megvalósult politika társadalmi és gazdasági következményeit szemlélve – jobb esetben szimpla jelszó, rosszabb esetben a nyers haszon- és vagyonszerzés megideologizálása. De árulkodó Orbán megannyi nagy beszéde, interjúja is. Emlékeznek még „futballokos” okfejtésére a múlt évtized elejéről? Ez újraolvasva is az, ami: bolond beszéd az elejétől a végéig. És amikor nézetei ismertetésével órákon át fárasztotta az őt bíráló francia filozófust, Bernard-Henry Lévyt? (Utóbb, az udvarias fogalmazás ellenére is kiderült, hogy Lévy alapvetően teljes zagyvaságnak tartotta a miniszterelnöki dolgozószobában hallottakat.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.