A szerk.

Már csak egyet kell aludni, drága olvasóink, és részesei lehetünk a világ legcsodálatosabb (sport)eseményének, az ún. vizes vébének. Holnap felgördül a függöny, eldördül a startpisztoly, a játékvezető a sípjába fúj, este pedig a Duna fölött lebegő színpadon – a valamilyen puccos autóverseny okán épp a környéken csövező híresség – CeeLo Green belecsap a valamicskével több mint tízesztendős Crazy című slágerébe, s azzal kezdetét is veszi az ünnep, már ha nem a hét évvel ezelőtti Fuck yout énekli el, mintegy közkívánatra, de legyen ez meglepetés!

Trump (franciásan: Thömp, ukránul: Trrimp) elnök úr múlt heti európai fellépései végül is szép rendben, nagyobb kravál nélkül lezajlottak, az eredmények a legrosszabb esetben is vegyesek, és ez már önmagában sem olyan rossz.

Az új francia elnök, Macron Öcsi a cirka két hete tartott uniós csúcson egy külön elbeszélgetésen kicsit meghúzkodta a visegrádi négyek pajeszát.

Képzeljük el, hogy egy európai parlamenti demokráciában pár hónappal az általános választások előtt a koalíciós kormány hivatalban lévő miniszterelnöke nyerésre áll.

Budakalász és Békásmegyer között a régi úton, a két helységnévjelző tábla között lehet úgy 100 méter a távolság, de legyen 160.

Múlt pénteken a sokadik körben csak átverte az Országgyűlésen a Fidesz a plakáttörvényt (lex Simicskát, lex Csicskát), hivatalos nevén a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény módosítását. A módosítás lényege, hogy a parlamenti pártok a jövőben csak a hirdető listaárán – azaz mindenféle kedvezmény igénybevétele nélkül – helyezhetik ki köztéri plakátjaikat. Értelme meg annyi, hogy a Fidesz rövid úton leszedethesse Simicska Lajos plakátcégeinek felületeiről a Jobbik vélhetően tényleg jutányos áron közzétett óriásplakátjait (amelyek fő üzenete: Orbán lop).

Kedves testvéreink, idézzük fel most Balog Zoltán emlékét, még ha töredékesen, nagy kihagyásokkal, a szívünkbe költözött szomorúság miatt csapongva is.

Miután a Jobbik majd’ az egész országot beterítette hatásos óriásplakátjaival (a nép dolgozik, Orbánék lopnak, a Jobbik pedig a néppel együtt elzavarja Orbánékat), a Fidesz vezetői a homlokukra csaptak: nahát, átláthatatlan a párt- és kampányfinanszírozás! A Jobbik is Simicska Lajos hirdetőoszlopain és -tábláin gyalázkodik, amiért az oligarcha nyilván benyújtja a számlát. Egy korrupciós fertő, ami itt van, kérem!

Elmesélünk egy történetet, amiről nem kell gondolnunk semmit, amiből nem következik semmi, csak úgy van, s e pőre létében épp olyan, mint egy tűéles fénykép, illik tehát aszerint is bánni vele: bekeretezni, vékony üveglappal borítani, s kiakasztani minden magyar lakás falára, hogy reggel, amikor felkel a polgár, köszönjön neki egy nagyot.

Kedden a parlament fideszes többsége megszavazta a nekik nem tetsző civil szervezeteket megbélyegző törvényt. Hiába fogadtak meg néhányat a Velencei Bizottság ajánlásai közül – három helyett csak egy évre szól a billog, a félmillió forint alatti külföldi adományozó személyes adatait nem kell közzétenni, a törvény megszegése esetén az ügyészség a szervezet törlésén kívül más szankciókat is mérlegelhet –, a szöveg szellemisége és a kormányzati szándék érintetlen maradt.

A múlt heti brit választások meglepő végeredményét vizsgáljuk meg most a Brexit szempontjából. Hogy a szavazók számára ez volt-e a legfontosabb szempont, nem tudhatjuk – de a választást épp azért forszírozta Theresa May kormányfő, hogy erős parlamenti és népi felhatalmazással álljon ki az unióval szemben a minél sikeresebb Brexit érdekében. Már június 19-én, amikor az első hivatalos tárgyalási forduló esedékes lett volna Michel Barnier és David Davis, az uniós és a brit Brexit-főtárgyalók között.

A főzsidó ide akarja hozni a négereket (arabokat) a nyakunkra, hogy ő legyen itt a főnök, és úgy menjenek a dolgok, ahogy ő akarja.