A magyar csodazongorának is nevezett instrumentumot maga a nagykövet, Balla János adta át a névadó jelenlétében a konzervatórium rektorának. Bogányi és Piszarjev dékán e nagyszerű alkalomból le is csaptak menten a billentyűkre. Mielőtt azonban rátérnénk jelen ajándékozás legizgalmasabb részletére, tudniillik, Bogányi ez alkalomból adott nyilatkozatára, idézzük fel, mit is jelent nekünk, büszke magyaroknak a csodazongora.
Az úgy kezdődött, hogy Bogányi megálmodta, s céget alapítottak az álomra, Orbán egyik miniszterének b. nejével s Orbán egyik volt államtitkárával a tulajdonosok közt, e céget megküldték előbb több mint 200 millió huffocskával és némi apróval (például 40 millióval a Szerencsejáték Zrt.-től), így meg is lett gyorsan a csodazongora. Csoda-e hát, hogy a nagy világbemutató előtt szigorúan zárt körben Orbán Viktornak mutatták meg először a Zeneakadémián (Andy Vajna volt tán még ott, mondhatni, szintén zenész). „Benne van minden, ami minket, magyarokat jellemez” – mondta a hangszerről megindultan Orbán, s még azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy „ez a zongora eredeti alkotás, amely hangzásában és külső megjelenésében hidat épít hagyományaink és a jövő között”, s szólott még további szépeket is a tárgyban. Be is indult menten a csodazongorák termelése, csak hát sajna annyira csodálatosak voltak, hogy nem vette őket a világon senki – szerencsére a magyar állam még időben, ti. a fenyegető csőd előtt bevásárolt belőle egy levegővel tíz darabot (valszeg ebből osztogat most). Ám e cseppnyi szépséghibától még a Bogányi-zongora igenis a magyar géniusz zászlóshajója, Orbán is megmondta, okkal vagyunk rá büszkék.
S ezek után idézzük magát Bogányit, aki az oroszok megajándékozását nemes egyszerűséggel „történelmi illatúnak” találta nevezni: „történelmi illata van ennek az ajándékozásnak” – mondotta, de sajna nem tért ki az illat pontosabb leírására, elsietett inkább játszani. Mi azért ne hagyjuk elillanni e nemes illatot.
Nem Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin az egyetlen orosz vezető, aki imád beugrani Magyarországra, így volt ezzel Nyikita Mihajlovics Hruscsov is, nem túl hosszú regnálása alatt négyszer is benézett hozzánk. A legutolsó alkalommal 1964 tavaszán, amikor is Kádár elvitte Bábolnára, hogy megmutassa neki a magyar géniusz éppen akkor aktuális büszkeségét, az ötös fogatot! A korabeli terminológiával: „legjobb hagyományaink kifejezőjét”. S innen adjuk is át a szót a Digitális Tankönyvtár történelemkönyvének. „Többször elvonult Hruscsov, Kádár János és a többi vendég előtt a pompás fehér paripákból álló világhírű ötös fogat. Már éppen búcsúzni készültek a látogatók, amikor Burgert Róbert igazgató így szólt Hruscsovhoz: Legjobb hagyományaink kifejezője a bábolnai ötös fogat. Engedje meg, Hruscsov elvtárs, hogy dolgozóink szeretete jeléül megajándékozzuk vele… Kérjük, fogadja el!”
Az ördög tudja, hogy erre gondolt-e Bogányi, de mi ez, ha nem a történelem illata? Ugyanazok a szavak, ugyanaz a gesztus, oly jellegzetes illat, hogy már-már szagnak is mondanánk. Talán csak annyi a különbség, hogy – szemben Kádáréval – Orbán fociválogatottjának nem kell lefeküdnie az oroszoknak, győznek azok akkor is, ha lopott széklábakat küldenek ellenünk pályára.
