A szerk.

Délibáb a Kossuth téren

A szerk.

Ma – erős rendőri jelenlét mellett – megalakult Magyarország parlamentje. A Kossuth térre és közvetlen környékére kivezényelt rendőri erők látványosan magas létszámát nyilván nem maga az alkalom indokolta; a rendszerváltás óta megtartott alakuló ülések alig is igényeltek különösebb rendfenntartói védelmet, akármilyen többséggel ült is össze az aktuális ház.

E jegyzet írása idején, amikor épp a mai meghirdetett főtüntetésnek kell elkezdődnie, még mindig az a helyzet, mint tegnap délután óta egyfolytában: a rendőrök közel annyian vannak, mint a tüntetők. Mi végre hát e kivonulás?

Az okokat célzatosan keresgélve éppenséggel találhatunk valamiféle magyarázatot rá, hogy tudniillik a választások óta eltelt egy hónapban két olyan több tízezres tömegtüntetés is volt, amely – különösen, ha hozzácsapjuk a házalakulás kiemeltnek mondható alkalmát – indokolja az ilyen fokú karhatalmi figyelmet. S hát e mai tüntetést is azok szervezték, akik azt a kettőt, végül ma is összejöhet nekik, hisz’ beleadtak nyilván apait-anyait: videóüzenetet küld a demonstrálóknak Parti Nagy Lajos és Dés László, fölszólalnak civilek, aktivisták, még egy gyakorló polgármester is. Jönnek is hírek, hogy gyűlik lassan a tömeg. Hétköznap kora este van, az előzmények nem túl rózsásak, az eddigi – erre az alkalomra bejelentett – megmozdulások akadoztak, előbb kormányzati szándékok következményeként, utóbb csak úgy maguktól. Amikor például bejelentették a Parlament körüli élőláncot a tiltakozni szándékozók, a rendőrség befogadta ugyan bejelentést, de a kormány elrendelte a Kossuth tér lezárását, mire viszont a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) kiperelte az élőlánc megtarthatóságát, a Jobbik pedig belengette a kordonbontást. Kordonok végül nem voltak, csak ez a sok rendőr; a Jobbik nem bontott semmit, szépen becsekkoltak az új Országgyűlésbe, de az élőlánc sem állt fel rendesen, hiába szabadott, nem voltak hozzá elegen.

Hátha majd ma este, hátha az éjszaka, ki tudja, hátha történik valami. Mi történhetne? Lesz egy újabb szép vagy valamilyen tüntetés.

A rendőri erők persze kivonulhattak demonstratív okokból is, jaj, Orbán így fenyegeti meg a tiltakozásra még csak félve gondolókat, látod, mennyi rendőröm van, jobb, ha nem ugrálsz. Igen, biztos van ebben erőfitogtatás is, meg félelem is, meg rossz lelkiismeret is, vagy mindebből egy kicsi, de nem érdekes. Nem a miértek, s a miértekre adott válaszok írják le Magyarország pillanatnyi közállapotait. Azok a jelszavak, követelések is csak részben, amelyeket épp ezekben a percekben kiabálnak a Kossuth tér nagyon is tiszteletre méltó tüntetői.

Mert mindaz, amit láthatunk, a nagy rendőri erőkkel, a több vagy kevesebb létszámú tüntetőkkel: délibáb csupán. Egy teljesen rendes, mondhatni hétköznapi demokrácia hétköznapi ügymenete. Tüntetés van, rendőri jelenléttől kísérve. A rendőrök reggel, mielőtt beérkeztek volna az Országgyűlés-alapítók, kicipeltek néhány makacsabb tiltakozót, épp akkor, amikor elhaladt ott a miniszterelnöki konvoj. Orbán Viktor elégedetten sasolhatott ki elsötétített kisbuszából, gyakorlatilag ki is szállhatott volna, hogy telefonjával büszkén videofelvételt készítsen az eseményekről. Lám, tök olyan az egész, mint amilyen tudósításokat nap mint nap sugároznak a hírműsorok a világ demokratikus feléről. Sőt, mindannak a szolid kivitele, igazán kevés gumibotozás, sok „Orbán, takarodj!”. Történhetne mindez a Concorde téren éppúgy, mint a Syntagma téren, Londonban, Barcelonában, Berlinben. Ott jóval nagyobb lenne a haddelhadd, nagyobbat ütne a rendőr is.

De nem ott történik. Hanem Budapesten, ahol a közismerten igazságtalan választási törvényhez képest is siralmasan pitiáner csalássorozattal kísért választások után alakul meg a képviselőház. Mészáros Lőrinc és a készülő Soros-törvény hazájában. A menekültellenes népszavazás hazájában. Ahol a társadalom még csak keresgéli a választ jelen létállapotára. Ha úgy vesszük, hogy még csak egy hónap telt el a mondott választás óta, akkor egész jól haladunk e tüntetések által. Ha úgy vesszük, hogy nyolc éve ez megy már, biztosra vehető: demokratikus látszataink és módszereink hamari korrekcióra szorulnak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.