A szerk.

Délibáb a Kossuth téren

A szerk.

Ma – erős rendőri jelenlét mellett – megalakult Magyarország parlamentje. A Kossuth térre és közvetlen környékére kivezényelt rendőri erők látványosan magas létszámát nyilván nem maga az alkalom indokolta; a rendszerváltás óta megtartott alakuló ülések alig is igényeltek különösebb rendfenntartói védelmet, akármilyen többséggel ült is össze az aktuális ház.

E jegyzet írása idején, amikor épp a mai meghirdetett főtüntetésnek kell elkezdődnie, még mindig az a helyzet, mint tegnap délután óta egyfolytában: a rendőrök közel annyian vannak, mint a tüntetők. Mi végre hát e kivonulás?

Az okokat célzatosan keresgélve éppenséggel találhatunk valamiféle magyarázatot rá, hogy tudniillik a választások óta eltelt egy hónapban két olyan több tízezres tömegtüntetés is volt, amely – különösen, ha hozzácsapjuk a házalakulás kiemeltnek mondható alkalmát – indokolja az ilyen fokú karhatalmi figyelmet. S hát e mai tüntetést is azok szervezték, akik azt a kettőt, végül ma is összejöhet nekik, hisz’ beleadtak nyilván apait-anyait: videóüzenetet küld a demonstrálóknak Parti Nagy Lajos és Dés László, fölszólalnak civilek, aktivisták, még egy gyakorló polgármester is. Jönnek is hírek, hogy gyűlik lassan a tömeg. Hétköznap kora este van, az előzmények nem túl rózsásak, az eddigi – erre az alkalomra bejelentett – megmozdulások akadoztak, előbb kormányzati szándékok következményeként, utóbb csak úgy maguktól. Amikor például bejelentették a Parlament körüli élőláncot a tiltakozni szándékozók, a rendőrség befogadta ugyan bejelentést, de a kormány elrendelte a Kossuth tér lezárását, mire viszont a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) kiperelte az élőlánc megtarthatóságát, a Jobbik pedig belengette a kordonbontást. Kordonok végül nem voltak, csak ez a sok rendőr; a Jobbik nem bontott semmit, szépen becsekkoltak az új Országgyűlésbe, de az élőlánc sem állt fel rendesen, hiába szabadott, nem voltak hozzá elegen.

Hátha majd ma este, hátha az éjszaka, ki tudja, hátha történik valami. Mi történhetne? Lesz egy újabb szép vagy valamilyen tüntetés.

A rendőri erők persze kivonulhattak demonstratív okokból is, jaj, Orbán így fenyegeti meg a tiltakozásra még csak félve gondolókat, látod, mennyi rendőröm van, jobb, ha nem ugrálsz. Igen, biztos van ebben erőfitogtatás is, meg félelem is, meg rossz lelkiismeret is, vagy mindebből egy kicsi, de nem érdekes. Nem a miértek, s a miértekre adott válaszok írják le Magyarország pillanatnyi közállapotait. Azok a jelszavak, követelések is csak részben, amelyeket épp ezekben a percekben kiabálnak a Kossuth tér nagyon is tiszteletre méltó tüntetői.

Mert mindaz, amit láthatunk, a nagy rendőri erőkkel, a több vagy kevesebb létszámú tüntetőkkel: délibáb csupán. Egy teljesen rendes, mondhatni hétköznapi demokrácia hétköznapi ügymenete. Tüntetés van, rendőri jelenléttől kísérve. A rendőrök reggel, mielőtt beérkeztek volna az Országgyűlés-alapítók, kicipeltek néhány makacsabb tiltakozót, épp akkor, amikor elhaladt ott a miniszterelnöki konvoj. Orbán Viktor elégedetten sasolhatott ki elsötétített kisbuszából, gyakorlatilag ki is szállhatott volna, hogy telefonjával büszkén videofelvételt készítsen az eseményekről. Lám, tök olyan az egész, mint amilyen tudósításokat nap mint nap sugároznak a hírműsorok a világ demokratikus feléről. Sőt, mindannak a szolid kivitele, igazán kevés gumibotozás, sok „Orbán, takarodj!”. Történhetne mindez a Concorde téren éppúgy, mint a Syntagma téren, Londonban, Barcelonában, Berlinben. Ott jóval nagyobb lenne a haddelhadd, nagyobbat ütne a rendőr is.

De nem ott történik. Hanem Budapesten, ahol a közismerten igazságtalan választási törvényhez képest is siralmasan pitiáner csalássorozattal kísért választások után alakul meg a képviselőház. Mészáros Lőrinc és a készülő Soros-törvény hazájában. A menekültellenes népszavazás hazájában. Ahol a társadalom még csak keresgéli a választ jelen létállapotára. Ha úgy vesszük, hogy még csak egy hónap telt el a mondott választás óta, akkor egész jól haladunk e tüntetések által. Ha úgy vesszük, hogy nyolc éve ez megy már, biztosra vehető: demokratikus látszataink és módszereink hamari korrekcióra szorulnak.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.