A szerk.

Stop

A szerk.

Sajnos nem tudunk beszámolni arról, hogy végül mi lesz a Stop Soros nevű törvénymódosítás-csomag tartalma, mert bár kedd délután a javaslatot beterjesztették, az elfogadásától messze vagyunk.

Ugyanígy várnunk kell arra is, hogy erre vagy arra eldöntse a kormány (feje) a CEU sorsát. Az többé-kevésbé világos, hogy ha hagynák, mindkét ügyet a legradikálisabb módon oldaná meg Orbán, ugyanakkor az elmúlt hetekben nem csak nemzetközi pletykákból értesültünk arról, hogy (eddigi) európai szövetségesei erős ellennyomást fejtenek ki e frontokon: ezt támasztják alá különféle európai néppárti és CDU-s tótumfaktumok nyilvános megszólalásai is. A Fidesz európai barátai azt is kilátásba helyezték, hogy ha nem enged az ő kis vadócuk, akkor vége lesz a barátságnak és kiteszik a szűrét a „pártcsaládból”.

Az egyik mondás az volt, hogy a kormány tegye lehetővé a CEU maradását Budapesten: elvégre az egyetem (és New York állam is) teljesítette a felsőoktatási törvény tavaly áprilisi módosításában megszabott feltételeit. A két legfontosabb követelmény az volt, hogy a Magyarországon működő külföldi egyetemnek legyen az anyaországban is akkreditált képzése és kampusza, illetve az intézmény itteni működéséről a magyar állam és ez az anyaország szerződés formájában egyezzen meg. A CEU a New York állambeli Bard College-dzsel kötött megállapodással a maga dolgát kipipálta, és az állam kormányzója is kész aláírni a szerződést a magyar állammal. Csak a magyar állam nem hajlandó betartani a saját, egyébként rossz és gonosz törvényét.

A másik kívánalom pedig az volt, hogy a civilekre vonatkozó törvények szigorításával várja meg a parlamenti többség a Velencei Bizottság véleményét, s igazítsa ahhoz a tartalmukat. Nos, a kedd délutáni beterjesztés elvben még ezt sem zárja ki, hisz a végszavazásig befuthat a velencei gyors is. A törvénymódosítás-javaslatok első olvasása után ráadásul úgy tűnik, az eredeti terv leggázosabb részei, amelyek hazánkat leginkább Oroszországhoz tették volna hasonlatossá, nem kerültek bele az utazó keretbe. Hiányzik a csomagból például az, hogy az „illegális migrációt támogató szervezeteknek” nemzetbiztonsági átvilágításuk után belügyminisztériumi engedélyért kéne folyamodniuk. Nincs a pakkban a külföldről érkező támogatásokra kirótt 25 százalékos büntetőadó sem. A piszkos munkát leginkább a Büntető törvénykönyv piszkálgatásával végezné el a beterjesztő, mégpedig a „jogellenes bevándorlás elősegítése” tényállás bevezetésével, melynek megvalósulása esetén az elkövető akár egyévi szabadságvesztést is kasszírozhatna. A szándék nagyjából világos: a törvényalkotó azt szeretné megakadályozni, hogy a menekültstátuszért folyamodó vándorok bármilyen segítséget kapjanak a hivatalos eljárás során, beleértve ebbe a jogi képviseletet is. A deliktum leírása viszont homályos, követhetetlen és önellentmondásokkal teli, ami egyfelől jó hír, mert ennek a törvénynek úgysem lehet érvényt szerezni; másrészt meg nagyon rossz hír, mert bárkit, aki egy pohár vizet ad egy menekültnek, vagy megmutatja neki, merre van a vasútállomás, a törvény gumifogalmaira hivatkozva akár be is kasztlizhat egy elvetemültebb bíróság. Az viszont elég valószínűnek látszik, hogy Magyarország nem ezzel a gonosz törvénnyel fog kilépni a nemzetközi humanitárius jog menekültekre vonatkozó szabályozásából. Azt már de facto megtette akkor, amikor a határon abszolút nemzetközijog-ellenesen felállította a tranzitzónát, és onnan példátlan szívtelenséggel kitiltotta a menekültek jogait védő ügyvédeket és egyéb jó szándékú embereket.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.