Vona Gábor mondott egy csodálatos mondatot a Jobbik hétvégi tisztújító kongresszusán. Eszerint pártja „nem elveszítette, hanem nem nyerte meg” a választást. Jó, hogy ezt mondta az egészen az elnökségi tagságig visszalépő volt elnök, mert a Jobbik az országgyűlési választások óta úgy viselkedik, mint akit ronggyá vertek.

Toroczkai László alelnök már a választás éjszakáján nekiesett a némi eufemizmussal néppárti vonalnak nevezett pártszárnynak, s a feszültség meg is maradt egészen mostanáig, sőt a hétvégi tisztújításon csak tovább erősödött. Miszerint lenne egy radikális Jobbik, Novák Előd, Toroczkai és nagyszámú társaik, illetve lenne egy mérsékelt vonulat (Vona, Sneider Roy és ugyancsak meglehetős számú társaik), akik a párt megszerzéséért marják egymást.

E jelen felállás pedig a Jobbik szempontjából úgy néz ki, hogy egymást fogják a magas felek. A Vona visszahúzódása nyomán az elnöki székbe ülő Sneider Tamás a néppártosodást óvja a maga lángpallosával, s az elnökségben is látható többségben maradtak a vonisták – viszont a tisztújítási eredmények azt mutatják, hogy mindez csak békanyálon sikerült nekik. Ötven százalék meg egy kicsi a mérsékelt oldalon, ötven mínusz egy kicsi radikáliséknál. Magyarországra a közeli jövőben még két választás vár, ahol ugyebár Škoda Superb kulcsokat és különböző szerénytelenségi fokozatú havi apanázsokat osztanak: a jövőre esedékes önkormányzati és európai parlamenti választások. Addig minden bizonnyal nyugta lehet a Fidesznek a Jobbik felől, mert marad ez „a ti kurvaanyátokat, maradjunk együtt” tónus, mely a tisztújítás után megszólaló főszereplők mindegyikének a sajátja volt. Ha rendesek lesztek, roha­dé­kok, maradok, de ha piszkoskodtok, lépek (értsd: ha összebútoroztok a komancsokkal, kiszálltam, s nektek annyi) – mondják egyként a radikális szárny tagjai, cseppet megfeledkezvén arról, hogy Magyarországon pártszakadás után a távozó csoportozat még sosem csinált nyarat (nem, még a DK sem).

A Fidesznek pedig addig jó, míg együtt maradnak – egymást fogva, a pártot pedig olyan hatékonyságú ellenzéki szerepbe szorítva, mint volt ez a mostani választásokon. S ha még csak a pártot, de a komplett ellenzéket, s vele az országot – visszafogva, pontosabban megtartva Orbán Viktor markában.

Ám ezzel együtt sem nagyon érdemes azon sóhajtozni az orbánizmus kárvallottjainak, hogy ugyan, kedves náci jobbikosok, húzzatok már a fenébe a Jobbikból, s minél gyorsabban, mert akkor nekünk (az országnak) lesz egy viszonylag rendes kis jobboldali pártunk, mely felszívja az elkódorgó fideszes szavazókat, s velük felerősödvén hajlamos lenne beleállni valamiféle szent szövetségbe a főgonosz ellen. Sajnos, ez sem így van. Hiszen Toroczkai, Novák, s az egyszer már ugyancsak kidobott, majd most az elnökségbe visszakapaszkodott Hegedűs Lorántné mellett van a Fidesznek egy másik csodafegyvere is a netán elpimaszodó Jobbik ellen, mely ráadásul sokkal hatékonyabbnak is tűnik. Úgy hívják, Mr. Hatszázhatvan Millió – amiből a pártnak pár hónap alatt eddig úgy nyolcvanat sikerült összegyűjtenie. Ugráltok, megy rátok a végrehajtó!

Ha a Jobbik jelen állapotát nézzük, megette a fene az egészet. S ez azért valamennyire kódolva volt.