B. I.

Julianus barátról, Kőrösi Csoma Sándorról vagy Teleki Sámuelről a legtöbb ivarérett magyar állampolgár nagy valószínűséggel hallott már valamit harangozni, de Hell Miksa, Jakabos Ödön vagy Kompolthy Jób nevére nyilván sokan vonnák meg a vállukat. Kubassek János szép kiállítású, gazdag képanyagú könyve róluk, az elmúlt századok magyar utazóiról és felfedezőiről szól: az olvasmányos, közérthető szövegek legfeljebb tízoldalas élet- és korrajzokban ismertetik kalandvágyó eleink munkásságát.

Mindenben igazolódott a papírforma vasárnap: nagy fölénnyel nyert a fideszes jelölt, a részvétel jóval az érvényességi küszöb alatt maradt - főleg azért, mert a szocialista szavazókat változatlanul nem hozzák lázba az időközi voksolások. B. I.

Az életmű kiváló és értő ismerője, Huszár Tibor két időskori Bibó István-levelet elemez, míg a kötet csaknem négyötöde forrásközlés: a Magyar Közösség elleni 1947-es perben halálra ítélt és még abban az évben kivégzett Donáth György utolsó szó jogán elmondott beszéde, illetve kilenc országgyűlési felszólalása 1939-1941-ből. A tanulmányok alapjául szolgáló Bibó-szövegeket ugyanakkor nem tartalmazza a könyv, ami bár érthető (egyrészt terjedelmileg szétfeszítették volna jelen kiadvány kereteit, másrészt mind a Levél Borbándi Gyulához, mind a Bibó István levele Arany Bálinthoz a Magyar Közösség ügyéről korábbi gyűjteményes kiadásokban hozzáférhető), némi hiányérzetet mégis kelthet az olvasóban. A rendező elv, amely a két háború közötti népi mozgalom, valamint az 1947-es, a Kisgazdapárt szétverésére irányuló koncepciós eljárás együttes tárgyalását indokolja, a szerző azon szándéka, hogy Bibó István elvi következetességét illusztrálja.

A múlt század húszas éveiben jelent meg először Will Durant munkája, A gondolat hősei, amely a filozófia történetét ismertette közérthető nyelven. Hasonló jellegű népszerűsítő munka Robert Zimmer vállalkozása is, amely - a magyarul tavalyelőtt megjelent Filozófusbejáró című kötetével együtt - ugyancsak élvezetes, és a témához képest kifejezetten könnyed stílben tárgyalja "a spekulatív gondolkodás" sokat emlegetett, ám kevésbé olvasott alkotásait.

A Nobel-díjas portugál író memoárja épp oly csapongó, mint egy kisgyerek fantáziája. Ez aligha véletlen, hiszen Saramago gyerek- és kamaszkorának egykor volt világát próbálja újból birtokba venni.

"Kedves barátaim, elnökükként búcsúzom. Polgártársukként önökkel maradok" - így zárta beszédét 2003. február 2-án Václav Havel, aki tíz évig volt a Cseh Köztársaság államfője.

Asszonyok állnak az utcán, kezükben fényképek, és elrabolt fiaikról, testvéreikről beszélnek. Egy volt katonai bázis hangárjában gázmaszkot viselő vagy zsebkendőjüket arcukra szorító emberek keresik hozzátartozóikat az összekötözött kezű, rothadó hullák között. És egy túlélő: B. I.

A történelmi kánonokat sokkal inkább befolyásolják a nemzeti klasszikusok közé sorolt írók, költők történeti tárgyú művei, mint a szaktudományos kutatások eredményei. Ráadásul igen hatásosan, mivel ezek a kánonok rendre időtállónak bizonyulnak - mindenekelőtt azért, mert bonyolult folyamatokat néhány egyszerű, közérthető metaforára redukálnak. Egy nemzet történelme (minden nemzeté, legalábbis Kelet-Európában) így lesz a gonosz és mindig túlerőben lévő ellenséges külvilággal vívott igazságos háborúk sorozata, hősök és árulók véget nem érő küzdelme. E koordináta-rendszerben minden és mindenki gond nélkül elhelyezhető: a nemzeti függetlenségért föllépő személyiség automatikusan a jó, ellenfele pedig a rossz oldalra kerül. B. I.

Az MDF múlt szombati, XXII. országos gyűlésén hatodszor is megválasztották Dávid Ibolyát pártelnöknek. Az eseményen nemcsak megjelent, de szavazott is az előző nap kizárt Almássy Kornél. Szórakoztató összejövetel volt. B. I.

Ismerős? Az afrikai éhínségről nemzetközi konferenciákon szónokoló dagadt, hurkanyakú négerek; otthoni szerelmükben csalódott, csúnyácska nyugat-európai középosztálybeli lánykák, akik frusztrációikat a "haladó" eszmék iránti rajongásban, no meg a méretes fekete hímtagok befogadásában vezetik le, hogy aztán sietve hazatérjenek nyugodt polgári otthonaikba; és persze a világmegváltó hivatásos forradalmárok, akik minduntalan azzal szembesülnek, hogy a nép bizony nemigen érti őket, minekutána kénytelenek a szavaknál hatékonyabb eszközökhöz folyamodni. A sor folytatható még a szovjet kiképzőtisztekkel, az afrikai dzsungelekben háborúzó "marxista" vagy "antimarxista", bestiálisan kegyetlen harcosokkal, no és természetesen a kezdetben a forradalomért lelkesedő, de az élet értelmét a tiszta szeretetben-szerelemben megtaláló főhőssel.

A hét végén jelenik meg a berlini szintetizátor-majsztro új, ráadásul dupla albuma, brutálisnak tekinthető 150 perces anyaggal.

Valerij Panyuskin - Mihail Zigar: Gazprom - Az orosz fegyver Az újságíró szerzőpáros egyik tagja, Panyuskin a Gazprom-kötet előtt a jelenleg börtönbüntetését töltő orosz oligarcháról, Mihail Hodorkovszkijról írt könyvet, akinek az ártatlanságáról bevallottan is meg van győződve. Munkája azonban ezzel együtt is élvezetes olvasmány, az pedig kifejezetten rokonszenves, hogy elfogultságát a szerző nem is titkolja. A Gazprom-téma ugyancsak remek választás: a világ növekvő energiaéhsége és ezzel párhuzamosan az apadó készletek miatt az orosz cégóriás világpolitikai tényező lett, az orosz nagyhatalmi törekvések legfőbb aduja.