Belviszály és elnökválasztás az MDF-ben - Olvasatok

  • B. I.
  • 2008. október 2.

Belpol

Az MDF múlt szombati, XXII. országos gyűlésén hatodszor is megválasztották Dávid Ibolyát pártelnöknek. Az eseményen nemcsak megjelent, de szavazott is az előző nap kizárt Almássy Kornél. Szórakoztató összejövetel volt. B. I.
Az MDF múlt szombati, XXII. országos gyűlésén hatodszor is megválasztották Dávid Ibolyát pártelnöknek. Az eseményen nemcsak megjelent, de szavazott is az előző nap kizárt Almássy Kornél. Szórakoztató összejövetel volt.

"Hát az meg ki?" - mutatott egy idősebb pártmunkás a terem végi csoportosulásra, ahol újságírók vettek körbe egy fiatalembert. A megszólított némi ágaskodás után beazonosította Huber Szebasztiánt, a fővárosi MDF almássysta alelnökét, majd kajánul megjegyezte: "Biztos most meséli el, hogy őt is elvitték az ufók."

A gunyoros megjegyzés az előző napok abszurd fejleményei után legalábbis érthető volt. Az adatgyűjtési ügybe villámgyorsan belebukott Almássy Kornél alelnök, Dávid Ibolya pártelnökjelölt vetélytársa a lapunkban is megénekelt botrány kipattanása után három hete nemcsak visszalépett, de riválisa támogatására szólította föl párttársait (lásd: Mindenki figyel, 2008. szeptember 18., illetve "Azt hiszem, kisfiú ő ahhoz", szeptember 25.). Két hét múltán viszont azzal állt elő, hogy az országos gyűlés ne válassza meg az immár egyedüli jelölt Dávid Ibolyát, mert az elnök asszony és a köre vele, valamint a híveivel szemben megengedhetetlen eszközöket használt. Almássy szerint őt és a családját megfenyegették a szeptember 13-i országos választmányi ülés előtt, sőt a párt Somogy megyei elnökét, az őt támogató Balla Györgyöt egy, a Nemzetbiztonsági Hivatal jelvényét viselő fekete ruhás, pisztolyos férfi kvázi elrabolta. Almássyt a múlt heti sajtótájékoztatója után a párt országgyűlési frakciója kizárta, ami az alapszabály szerint a párttagság elveszítésével is jár - ám utóbbi csak akkor lép életbe, ha a képviselőcsoport döntését az országos választmány is szentesítette.

Fenyegetettségét igazolandó Almássy Kornél biztonsági őrök kíséretében állt ki múlt héten a nyilvánosság elé; de szombaton a párt sem adta alább, a gyűlés színhelyére többszörös szűrő után jutottunk csak be. Nem tudni, miért volt erre szükség; ha az almássystákat akarták távol tartani, úgy fölösleges volt, hiszen némi szóváltást követően a fiatalemberek bejutottak, rögtönzött sajtótájékoztatót tartottak, sőt Almássyt regisztrálták küldöttként is. (Mint utóbb kiderült, Hock Zoltán általános elnökhelyettes kifejezett utasítására nyílt meg a kapu.)

Maga az országos gyűlés kevésbé volt izgalmas; és bár egyes sajtótudósítások Almássy Kornél bevonulását

már-már diadalmenetként

láttatták, valójában különösebb szenzáció nélkül esett meg a dolog, a környezetében tapsoltak, a kizárt alelnök helyet foglalt, és illedelmesen csücsült órákon keresztül. Boross Péter és Dávid Ibolya beszéde az előzmények ismeretében kifejezetten békésre sikeredett. Almássy neve el sem hangzott, s noha az elmúlt napokat nem lehetett szó nélkül hagyni, újdonságot nem hallhattunk (Dávid Ibolya "a kisgömböc még mindig nem lakott jól" fordulatáról már értesülhetett az érdeklődő nagyközönség), igazából csak Boross fölszólalása tartalmazott eredeti meglátást. A volt miniszterelnök és többszörös miniszter számára ugyanis több mint furcsa, hogy azok a párttársai (tudniillik Almássyék), akiknek "valami bajuk van ilyen titkosszolgálati emberekkel", nem hozzá fordultak tanácsért. De ennél többet a higgadt korelnök sem a pulpituson nem mondott, sem később, amikor újságírókkal beszélgetett az épület előtt. (Akiket egyébként arról igyekezett meggyőzni, hogy az adatgyűjtési ügy "hülyeség, gyerekek".)

Ha a szónokok visszafogottak voltak is, az elmúlt napok nyilatkozataiból világosan kirajzolódik, ki hogyan értékeli az elmúlt három lázas hetet. Almássy Kornél és csapata szerint az alelnöknek komoly esélye volt Dávid Ibolya legyőzésére; ahogyan közeledett az elnökválasztás időpontja, úgy vált egyre érzékelhetőbbé a kihívó ereje. Almássy ellehetetlenítéséhez a titkosszolgálatok - vagyis az MSZP - nyújtottak segítséget Dávid Ibolyának, aki kíméletlenül ki is használta a ziccert. S hogy miért fontos az MSZP-nek Dávid? Mert a kormánypárt már régóta megszabadulna az SZDSZ-től, s az MDF-fel szövetkezne inkább. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, az átmenetet többek között a baloldalinak tartott Tisztelet Társasága (TT) bevonásával készíti elő a pártvezetés és a TT mögött sejtett MSZP közeli nagyvállalkozó, Leisztinger Tamás. Almássyék ennek a törekvésnek feküdtek keresztbe - ez magyarázza nemcsak a gyors felfutásukat, de azt is, hogy miért bántak el velük ily' kíméletlenül. Hiszen nemcsak Almássyt zárták ki, de támogatóit is vagy lemondatták választmányi tagságukról, vagy nem igazolták küldötti mandátumukat. Ám Almássyék pártbéli népszerűségüknek tulajdonítják, hogy a választmányból kiebrudalt tizenkét társukból állítólag hatot már visszavettek. (Nota bene: Dávid Ibolya híveitől azt hallani évek óta, hogy az SZDSZ és a Fidesz készül nagyban az összeborulásra.)

Dávid Ibolya és a párt nagyobbik része számára ugyanakkor nem kétséges, hogy Almássy mögött a Fidesz áll. Legföljebb abban van eltérés, hogy pontosan kik: az Orbán-Kövér-páros, vagy, amint arra Csapody Miklós és Boross Péter nyilatkozatai utaltak, egy olyan fideszes érdekeltségű, de Fideszen kívüli gazdasági-politikusi kör, amelyik Almássyn keresztül kívánt birtokon belülre kerülni. A két hét után előadott történetet

a kommandós fenyegetésekről

sokan vélik gyermetegnek. Az MDF-ben Almássyt amúgy nem kezdeményezőnek, sokkal inkább baleknak tartják, akit a megbízói "nagyon beszarathattak, ha ilyen gyönge mesékkel rukkol most elő".

Az MDF egyik parlamenti képviselője, látva Almássyék valóban teátrálisra sikeredett kongresszusi bevonulását, megjegyezte: "Hiába, a megkapott feladatot el kell végezni, és zavart kell kelteni." Almássyék csupán azért jelentek meg az országos gyűlésen, hogy fölháborodott tekintettel mondhassák a kamerákba jól betanult mondataikat. ("Egy demokráciában, egy demokratikus pártban ilyen nem fordulhatna elő" - és ehhez hasonlók.) Egyébként fölmerült, hogy az elnöki beszámoló után az országos választmány gyorsan összeül, és szentesíti Almássy kizárását, aki így nem vehetett volna részt az elnökválasztáson. Ebből végül semmi sem lett, Almássy maradhatott, szavazhatott - hétfőn aztán a jelenlétében is kizárta őt a frakció. (A múlt heti egyhangú határozatot ugyanis az alelnök nem fogadta el, mondván, szabályellenes, hogy távollétében döntöttek az eltávolításáról.)

A történtek természetesen nem múltak el nyomtalanul; és ha megfigyeléseink szerint Almássyt nemigen veszik is komolyan, sokan neheztelnek Dávid Ibolyára is a "módszerek" miatt. A jelentősnek mondható távolmaradás elsősorban ennek a következménye. A 385 küldöttből 313 szavazott, és a 303 érvényes voksból 207 igen érkezett Dávid Ibolya elnökségére, 96 pedig elutasította az egyedüli jelöltet. A kavarás mindenesetre még eltarthat egy ideig - kérdés, hogy a kizártak bírósághoz fordulnak-e -, és ez egy 5 százalékon mozgó pártnak soha nem használ.

Figyelmébe ajánljuk