A Gegesy Ferenc (SZDSZ) lemondása miatt szabaddá vált országgyűlési mandátumért hatan indultak, közülük a legjobban - az előzetes várakozásoknak megfelelően - a fideszes Bácskai János szerepelt, az érvényes szavazatok jóval több mint felét (58,67 százalék) megszerezve. Bánsághi Tamás helyi alpolgármester (MSZP) 23,11 százaléknyi voksot gyűjtött, Szegedi Csanád (Jobbik) nyolc és felet, John Emese (SZDSZ) 5,23-ot, Várady Tibor (Humanista Párt) 3,68-ot, Paulik Péter (Magyar Kommunista Munkáspárt) pedig 0,78 százaléknyit. A részvétel az időközi választásokon megszokott volt, azaz meszsze elmaradt az érvényességhez szükséges 50 százalékos aránytól (25,91). Az első forduló érvényes és eredményes egyébként akkor lett volna, ha egyrészt a 31 ezer választásra jogosult polgár legalább fele az urnákhoz járul, másrészt az érvényes voksok minimum 50 százalékát plusz egy szavazatot megszerzi valamelyik jelölt. A január 25-én esedékes második körben - éppen a vasárnapi érvénytelenség miatt - ismét valamennyien próbálkozhatnak a főváros 12. számú egyéni választókerületében: az érvényességhez akkor már elegendő lesz az is, ha csupán az összes belső-ferencvárosi választópolgár 25 százaléka hajlandó szavazni. Ráadásul ebben az esetben a győzelemhez nem kell megszerezni a leadott voksok 50 százalékát sem (bár az előjelek szerint ez sem okozna gondot Bácskainak), a mandátum a legjobban szereplő jelöltnek jár.
Az 1998 óta - amióta az országgyűlési választások tétje a Fidesz vagy MSZP? kérdésre egyszerűsödött - rendezett időköziken eddig kétszer fordult elő, hogy az érvénytelen első forduló után a második körben nem jött össze még a 25 százalékos részvételi arány sem: 1999 őszén Székesfehérvárott és 2004 őszén Sopronban. Az utóbbinál ez még érthető is volt, mivel az MSZP jelöltje a két forduló között visszalépett (ajándékutalvány-osztogatás miatt), így a szocialista szavazók otthon maradtak.
A baloldal támogatói általában sem törik össze magukat a két "rendes" országgyűlési választás között. Az utóbbi hat évben erre persze van magyarázat (a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok teljesítményével szembeni elégedetlenség), de az Orbán-éra idején sem özönlötték el a szavazóhelyiségeket (ámbár két mandátumot még így is hoztak az MSZP-nek időközi választásokon, 1999-ben és 2000-ben). A trend most sem tört meg: Bánsághi Tamás 1850 darab szavazatot szerzett, miközben a szocialista (vagy az MSZP-támogatású koalíciós) jelölteket ugyanitt 10 ezer fölötti szavazattal támogatják éles helyzetekben (vagyis a négyévenkénti általános választásokon). Az érdektelenség oka - túl a már említett apátián - alighanem egyszerű: a szocialista szimpatizánsok nem gondolják úgy, hogy egy időközi választás kimenetelén ún. nagy dolgok múlhatnak; ráadásul az MSZP nem is sulykolta ezt a kampányban. Továbbá az elhíresült - bár tapasztalataink szerint a Fidesz tájékán némileg túlértékelt - szocialista mozgósítás sem szokott működni az általános választásokon kívül: erre sem ember, sem energia nincs ilyenkor, sőt, gyaníthatóan kedv sem túl sok. Éppen ezért drámai változásokra senki ne számítson január 25-én: az is bombameglepetés lenne, ha a Bánsághi Tamásra adott szavazatok száma elérné mondjuk a háromezret.
Sokra azonban annyival sem menne: és nemcsak azért, mert fideszes riválisa várhatóan tíz nap múlva is abszolválja a most vasárnapi mennyiséget (4697), hanem amiatt is, mert az általános választások között is karbantartott, legelkötelezettebb Fidesz-hívek minden alkalmat kihasználnak az MSZP-kormány megbüntetésére. Innen nézve viszont a Bácskaira adott szavazatok mennyiségét a Fidesz sem teheti a kirakatba. Az elhíresült - bár némileg túlmisztifikált - fideszes mozgósítás sem pörgött a maximumon. Ezzel együtt is az, hogy a kormány mielőbbi elmozdítását-elmozdíthatóságát hirdető párt (amelynek voltaképpen ez az egyetlen programpontja) egy klasszikus, vagyis a közhangulatot minden választások idején "visszaigazoló" körzetben az összes választópolgár alig 15 százalékát képes maga mellé állítani, éppenséggel el is gondolkodtathatja a jobboldal vezetőit: vajon biztos-e, hogy a Fidesz a legjobb úton halad?
A január 25-i újrázás előtt azonban nem erről esik majd a legtöbb szó, hanem egyrészt a Political Capital óvásáról (az erről szóló vitát lásd lapunk 2008. november 28-i, december 4-i, december 18-i és 2009. január 8-i számában), másrészt a Jobbik harmadik és az SZDSZ negyedik helyéről. A Jobbik eredményét nem érdemes túlértékelni, az SZDSZ-ét nem érdemes egy legyintéssel letudni. A jobbszélsők valószínűleg a maximumot hozták ki magukból, sokkal többet egy év múlva sem kapnak a főváros 12. számú választókerületében, amikor pedig a részvétel 60-65 százalék körül lesz. A legtöbb, amit a Jobbik a 2010-es országgyűlési választásokon reálisan megcélozhat, a tisztességes költségvetési apanázs (ami az országosan legalább 1 százalékos támogatottságot szerző pártoknak jár).
A dolgok jelenlegi állása szerint sokkal merészebb célokat a szabad demokraták sem tűzhetnek ki maguk elé jövőre, s ezt a belső-ferencvárosi teljesítményük is alátámasztja. Noha a szépen hangzó 5 százalék fölé kerültek, indulójuk csupán 419 szavazatot szerzett: még annyit sem, ahány darab érvényes ajánlószelvény (750) minimálisan kellett a jelöltséghez. (Nota bene: e szint elérése a Jobbik erejét is meghaladta.) Ez azonban egy olyan pesti kerületben, amelyben a párt korábban rendre 15-20 százalék körüli eredményeket ért el, még egy tét nélküli időközi választáson is lesújtó produkciónak számít.
