A történelmi kánonokat sokkal inkább befolyásolják a nemzeti klasszikusok közé sorolt írók, költők történeti tárgyú művei, mint a szaktudományos kutatások eredményei. Ráadásul igen hatásosan, mivel ezek a kánonok rendre időtállónak bizonyulnak - mindenekelőtt azért, mert bonyolult folyamatokat néhány egyszerű, közérthető metaforára redukálnak. Egy nemzet történelme (minden nemzeté, legalábbis Kelet-Európában) így lesz a gonosz és mindig túlerőben lévő ellenséges külvilággal vívott igazságos háborúk sorozata, hősök és árulók véget nem érő küzdelme. E koordináta-rendszerben minden és mindenki gond nélkül elhelyezhető: a nemzeti függetlenségért föllépő személyiség automatikusan a jó, ellenfele pedig a rossz oldalra kerül.
A Magyar Történelmi Társulat és a Kossuth Kiadó közös kiadványában - amely egy 2001-2004 közötti akadémiai előadás-sorozat referátumainak szerkesztett változatát tartalmazza - olyan portrékat olvashatunk, amelyek a fent jellemzett szemléletből fakadó tévedéseket, előítéleteket igyekeznek korrigálni. A kötetben vizsgált történelmi személyiségek többségéről ráadásul 1990 után olykor szenvedélyes közéleti (tehát nem feltétlenül szakmai) viták zajlottak, ami persze érthető: a politikai rendszer változása, a kialakuló különféle politikai ihletettségű történelemmagyarázatok szükségképpen együtt járnak egyes történeti szakaszok és alakok újraértelmezésével (elegendő a Károlyi Mihály, Teleki Pál vagy Bárdossy László körüli fölhorgadásokra gondolni). Éppen ezért néhány arcképvázlat - az előbb említetteken kívül Horthy Miklósé, Tisza Istváné, Gömbös Gyuláé, Rákosi Mátyásé, Kádár Jánosé - akár az átlagosnál is szélesebb érdeklődésre tarthat számot.
Több szempontból homályoszlató munka Varga J. János Thököly Imre-tanulmánya is. A számos elemében máig változatlan uralkodó Thököly-értékelés ugyanis a provinciális történeti gondolkodás iskolapéldája. "A két pogány közt" a nemzeti függetlenségért küzdő s e szent cél érdekében a keresztény Habsburgokkal szemben a "kisebbik rossz" törököt választó tragikus kuruc fejedelem mítosza évszázadok óta az egyik legbevettebb történeti közhely - a kötetbeli tanulmány épp ezt az egyoldalú képet árnyalja. Hermann Róbert Görgei-értekezése pedig nemcsak "az áruló hadvezér" toposzt helyezi meggyőzően ad acta, hanem a bűnbakkeresés és -állítás folyamatát, a nemzedékeken átívelő tévhitek kialakulásának a mechanizmusát is jól érzékelteti.
A tizenhat szerző az adott terület nem egy esetben nemzetközileg is elismert kutatója, közülük többen évek, évtizedek óta foglalkoznak (vagy, mint az előadása óta elhunyt Kristó Gyula, Kubinyi András, Litván György: foglalkozott) azokkal a történelmi személyiségekkel, akikről - talán az eredeti beszédváltozatnak is köszönhetően - könnyen emészthető, élvezetes stílusban írtak a tanulmánykötetben.
Kossuth, 2008, 423 oldal, 2990 Ft
