A kutya vacsorája - Havel polgártárs

  • B. I.
  • 2008. október 30.

Film

"Kedves barátaim, elnökükként búcsúzom. Polgártársukként önökkel maradok" - így zárta beszédét 2003. február 2-án Václav Havel, aki tíz évig volt a Cseh Köztársaság államfője.

"Kedves barátaim, elnökükként búcsúzom. Polgártársukként önökkel maradok" - így zárta beszédét 2003. február 2-án Václav Havel, aki tíz évig volt a Cseh Köztársaság államfője. (Előtte Csehszlovákia utolsó köztársasági elnöke, de ez nem tárgya a filmnek.) Pavel Koutecky 1993 januárjában, néhány nappal azelőtt kezdte dokumentálni Havel életét, hogy az önállósult Csehország parlamentje először választotta államfővé. A forgatás 2003 kora tavaszáig tartott, és a csaknem 50 órányi nyersanyagból az azóta elhunyt Koutecky rendezőtársa, Miroslav Janek rakta össze a kétórás dokumentumfilmet. (Készülőben van egy hosszabb, ötrészes tévéváltozat is.)

Már az alcím - Jelenetek az elnöki konyhából - világossá teszi, hogy a "nagy ember mamuszban" típusú dolgozatról van szó, s e megközelítés nemcsak a cseh filmes hagyományokkal harmonizál, de azzal az elvárással is, amit a többség az alkotó értelmiségiből lett politikussal szemben támasztani szeret (s amit az érintettek többsége is szívesen alakítgat magáról). Rögtön jegyezzük meg, hogy ilyesfajta műmájerkedésnek nyoma sincs, köszönhetően Havel közvetlenségének és a rendezők távolságtartásának. A film a tízéves elnökség néhány kulcsmomentuma köré szervezi a portrét: a két elnökválasztás, első felesége halála, újranősülése, néhány kiélezett belpolitikai esemény, külpolitikai szerepvállalása stb. A cseh közelmúltban kevésbé jártas nézőnek problémát okozhat, hogy egyes jelenetek miért oly' hangsúlyosak; például hogy Havel talán egyetlen szenvedélyes kitörésekor miért emlegeti a Lucernát (az egyik legelőkelőbb prágai palotát, ami a háború előtt a Havel családé volt, és aminek az ügye a reprivatizációkor Havel népszerűségét is kikezdte); vagy hogy pontosan mi a jelentősége annak a kritikus hangú elnöki beszédnek, ami után a kamera Václav Klaus miniszterelnök döbbent arcát pásztázza. A képekből áradó feszültség azonban előzetes ismeretek híján is helyére teszi a dolgokat. S végső soron a hétköznapi betétek maradnak meg úgyis: a nevetve mesélt anekdota, hogy Havel tévedésből Gyula nevű kutyája vacsoráját zabálta föl; az elnök visszatérő ideges gesztusa, ahogyan föllépései előtt a korpát veri le a válláról (egy ízben pedig Klaus válláról is); ahogyan a Clintonnak szánt szaxofonnal ökörködik; ahogyan a megilletődött Rolling Stones-tagokkal fecseg az elnöki palotában; és legfőképpen, ahogyan érvel, ahogyan tépelődik teendőiről, önmagáról és szerepéről. A doumentumfilm a legkevésbé sem sulykolja, hogy tárgya szerethető ember és nagy egyéniség. Éppen ezért hisszük el neki.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.