Ismerõs? Az afrikai éhínségrõl nemzetközi konferenciákon szónokoló dagadt, hurkanyakú négerek; otthoni szerelmükben csalódott, csúnyácska nyugat-európai középosztálybeli lánykák, akik frusztrációikat a "haladó" eszmék iránti rajongásban, no meg a méretes fekete hímtagok befogadásában vezetik le, hogy aztán sietve hazatérjenek nyugodt polgári otthonaikba; és persze a világmegváltó hivatásos forradalmárok, akik minduntalan azzal szembesülnek, hogy a nép bizony nemigen érti õket, minekutána kénytelenek a szavaknál hatékonyabb eszközökhöz folyamodni. A sor folytatható még a szovjet kiképzõtisztekkel, az afrikai dzsungelekben háborúzó "marxista" vagy "antimarxista", bestiálisan kegyetlen harcosokkal, no és természetesen a kezdetben a forradalomért lelkesedõ, de az élet értelmét a tiszta szeretetben-szerelemben megtaláló fõhõssel. Megannyi elkoptatott típus, amik biztos érdekesek voltak Nyugaton 1968 után. És amik hajdanán többek között remek filmeket (Allonzanfan, Volt egyszer egy forradalom stb.), és népszerû regényeket ihlettek - például Milan Kunderáéit, aki, Makinéhez hasonlóan, ugyancsak Kelet-Európából emigrált Franciaországba és lett idõvel neves francia nyelvû íróvá. S bár a Szibériában született szerzõ újabb munkájának vannak szép pillanatai is (az angolai forradalmár Elias és orosz szerelme, Anna látogatása utóbbi tajgabéli otthonában), összességében egy tét nélküli közhelygyûjteménynyel van dolgunk.
Fordította: Szoboszlai Margit. Ab Ovo, 2008, 190 oldal, 2580 Ft
**
