könyv - José Saramago: Kicsi emlékek

  • B. I.
  • 2008. november 13.

Zene

A Nobel-díjas portugál író memoárja épp oly csapongó, mint egy kisgyerek fantáziája. Ez aligha véletlen, hiszen Saramago gyerek- és kamaszkorának egykor volt világát próbálja újból birtokba venni.
A Nobel-díjas portugál író memoárja épp oly csapongó, mint egy kisgyerek fantáziája. Ez aligha véletlen, hiszen Saramago gyerek- és kamaszkorának egykor volt világát próbálja újból birtokba venni. Hangulatokat, érzéseket, színeket, jelentéktelennek tûnõ pillanatokat idéz föl, s mindeközben folyamatosan azzal küzd, hogy voltaképpen mi is az, amit a könyvben a saját élete lenyomataként örökít meg. "Néha azt kérdezem magamtól, valóban magaménak mondhatok-e bizonyos emlékeket, s nem a másokéra emlékezem-e, nem voltam-e én magam csak tudattalan résztvevõje némely epizódoknak, melyekrõl késõbb, mások elmondásából szereztem tudomást, mert elmondták, akik jelen voltak, hacsak nem olyasmirõl beszéltek, amit õk maguk is másoktól hallottak." Aggodalomra persze semmi ok, mert megtudhatunk számos érdekességet például a húszas-harmincas évek Portugáliájáról vagy a szerzõ családjáról (hogyan lett családnév az eredetileg gúnynévként használt Saramago stb.). Elárulja azt is, hogy miért változtatta meg az eredetileg kigondolt kötetcímet (A kísértések könyve), és további ún. filológiai adalékok is kibányászhatók mondjuk az író két korábbi mûvéhez, A kolostor regényéhez és a Minden egyes névhez. Az emlékezésfolyamot mindenekelõtt ezek a klasszikus értelemben vett önéletrajzi betétek éltetik. Az eltûnt idõk fölötti könnyed, szórakoztató, ám nem különösebben eredeti mélázás, ami pedig gyaníthatóan a fõ csapásiránynak volt szánva, inkább ront, mint emel a szöveg minõségén.

Fordította: Lukács Laura. Palatinus, 2008, 170 oldal, 2700 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.