Klaus Schulze & Lisa Gerrard: Farscape

  • B. I.
  • 2008. július 3.

Zene

A hét végén jelenik meg a berlini szintetizátor-majsztro új, ráadásul dupla albuma, brutálisnak tekinthető 150 perces anyaggal.

Noha Schulze hivatalos site-ja sorlemezként definiálja, a fõszereplõ ezúttal az egykori Dead Can Dance nõi fele, Lisa Gerrard: az õ hangja uralja a Liquid Coincidence címû szerzemény hét tételen át hömpölygõ zenefolyamát. E csodálatos hangnak azonban - példa rá a mostani produkció - megvannak a maga határai. Az egyenként 13 és 30 perc között mozgó egységek elsõsorban külön-külön élvezhetõk - fõleg a lendületes nyitótétel vagy az álomszerû 5. rész -, a varázslatos ének és Schulze nem kevésbé álomszerû elektronikus akkordjai, különleges hangulatot teremtõ szekvenciái egyszerûen rabul ejtik a hallgatót. Húsz-harminc-negyven percre. Két és fél órányi figyelmet azonban egyszerûen nem bír el ez a munka: ahhoz túl egysíkú Lisa keleties motívumokra épülõ szüntelen kántálása, és túlságosan visszafogott a háttérbe húzódó Schulze játéka.

Richard Wagner elkötelezett rajongójaként Schulze készített már operalemezt is (Totentag), és többször kísérletezett azzal, hogy a maga egyedi szintetikus-instrumentális világába szervesen beépítse a legtermészetesebb zenei hangforrást, az emberi éneket. A Farscape a kevésbé sikerült próbálkozások közé tartozik. "Valójában minden zenedarab csak félig megkomponált mû - a másik felét mindig a befogadó impressziói alakítják" - vallja a mester. Nos, ezúttal, kellõ inspiráció híján, a folyamat második fele nemigen mûködik.

B. I.

SPV 2008

***

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.