Klaus Schulze & Lisa Gerrard: Farscape

  • B. I.
  • 2008. július 3.

Zene

A hét végén jelenik meg a berlini szintetizátor-majsztro új, ráadásul dupla albuma, brutálisnak tekinthető 150 perces anyaggal.

Noha Schulze hivatalos site-ja sorlemezként definiálja, a fõszereplõ ezúttal az egykori Dead Can Dance nõi fele, Lisa Gerrard: az õ hangja uralja a Liquid Coincidence címû szerzemény hét tételen át hömpölygõ zenefolyamát. E csodálatos hangnak azonban - példa rá a mostani produkció - megvannak a maga határai. Az egyenként 13 és 30 perc között mozgó egységek elsõsorban külön-külön élvezhetõk - fõleg a lendületes nyitótétel vagy az álomszerû 5. rész -, a varázslatos ének és Schulze nem kevésbé álomszerû elektronikus akkordjai, különleges hangulatot teremtõ szekvenciái egyszerûen rabul ejtik a hallgatót. Húsz-harminc-negyven percre. Két és fél órányi figyelmet azonban egyszerûen nem bír el ez a munka: ahhoz túl egysíkú Lisa keleties motívumokra épülõ szüntelen kántálása, és túlságosan visszafogott a háttérbe húzódó Schulze játéka.

Richard Wagner elkötelezett rajongójaként Schulze készített már operalemezt is (Totentag), és többször kísérletezett azzal, hogy a maga egyedi szintetikus-instrumentális világába szervesen beépítse a legtermészetesebb zenei hangforrást, az emberi éneket. A Farscape a kevésbé sikerült próbálkozások közé tartozik. "Valójában minden zenedarab csak félig megkomponált mû - a másik felét mindig a befogadó impressziói alakítják" - vallja a mester. Nos, ezúttal, kellõ inspiráció híján, a folyamat második fele nemigen mûködik.

B. I.

SPV 2008

***

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.