Klaus Schulze & Lisa Gerrard: Farscape

  • B. I.
  • 2008. július 3.

Zene

A hét végén jelenik meg a berlini szintetizátor-majsztro új, ráadásul dupla albuma, brutálisnak tekinthető 150 perces anyaggal.

Noha Schulze hivatalos site-ja sorlemezként definiálja, a fõszereplõ ezúttal az egykori Dead Can Dance nõi fele, Lisa Gerrard: az õ hangja uralja a Liquid Coincidence címû szerzemény hét tételen át hömpölygõ zenefolyamát. E csodálatos hangnak azonban - példa rá a mostani produkció - megvannak a maga határai. Az egyenként 13 és 30 perc között mozgó egységek elsõsorban külön-külön élvezhetõk - fõleg a lendületes nyitótétel vagy az álomszerû 5. rész -, a varázslatos ének és Schulze nem kevésbé álomszerû elektronikus akkordjai, különleges hangulatot teremtõ szekvenciái egyszerûen rabul ejtik a hallgatót. Húsz-harminc-negyven percre. Két és fél órányi figyelmet azonban egyszerûen nem bír el ez a munka: ahhoz túl egysíkú Lisa keleties motívumokra épülõ szüntelen kántálása, és túlságosan visszafogott a háttérbe húzódó Schulze játéka.

Richard Wagner elkötelezett rajongójaként Schulze készített már operalemezt is (Totentag), és többször kísérletezett azzal, hogy a maga egyedi szintetikus-instrumentális világába szervesen beépítse a legtermészetesebb zenei hangforrást, az emberi éneket. A Farscape a kevésbé sikerült próbálkozások közé tartozik. "Valójában minden zenedarab csak félig megkomponált mû - a másik felét mindig a befogadó impressziói alakítják" - vallja a mester. Nos, ezúttal, kellõ inspiráció híján, a folyamat második fele nemigen mûködik.

B. I.

SPV 2008

***

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.