Noha Schulze hivatalos site-ja sorlemezként definiálja, a fõszereplõ ezúttal az egykori Dead Can Dance nõi fele, Lisa Gerrard: az õ hangja uralja a Liquid Coincidence címû szerzemény hét tételen át hömpölygõ zenefolyamát. E csodálatos hangnak azonban - példa rá a mostani produkció - megvannak a maga határai. Az egyenként 13 és 30 perc között mozgó egységek elsõsorban külön-külön élvezhetõk - fõleg a lendületes nyitótétel vagy az álomszerû 5. rész -, a varázslatos ének és Schulze nem kevésbé álomszerû elektronikus akkordjai, különleges hangulatot teremtõ szekvenciái egyszerûen rabul ejtik a hallgatót. Húsz-harminc-negyven percre. Két és fél órányi figyelmet azonban egyszerûen nem bír el ez a munka: ahhoz túl egysíkú Lisa keleties motívumokra épülõ szüntelen kántálása, és túlságosan visszafogott a háttérbe húzódó Schulze játéka.
Richard Wagner elkötelezett rajongójaként Schulze készített már operalemezt is (Totentag), és többször kísérletezett azzal, hogy a maga egyedi szintetikus-instrumentális világába szervesen beépítse a legtermészetesebb zenei hangforrást, az emberi éneket. A Farscape a kevésbé sikerült próbálkozások közé tartozik. "Valójában minden zenedarab csak félig megkomponált mû - a másik felét mindig a befogadó impressziói alakítják" - vallja a mester. Nos, ezúttal, kellõ inspiráció híján, a folyamat második fele nemigen mûködik.
B. I.
SPV 2008
***
