Karafiáth Orsolya

„De még a pofonja sem fájt. Ebből gondoltam, hogy ő az anyám. Akinek a pofonja nem fáj, az az anyád. Gondoltam magamban. Ma már biztosan tudom, hogy nem ő volt, nem lehetett.” A novellák „anyja” mindenestre egyértelmű: Forgách András.

Hozleiter Fanny Mosolyka interjúk tömkelegét adta, mióta megjelent a könyve. Ezeknek az anyagoknak persze erős központi magja a műre való reflektálás, de igazából mindig a szerző személyiségén van a hangsúly. Pedig a Te döntesz pusztán szövegként is érdekes.

Mire fenik a fogukat? Hová úsznak az aktatáskás cápák? Az ő vizük látszólag nem zavaros, hideg szemükben örökké csillog a nap. Hamm, bekapnak! Nem mersz a közelükbe menni? Kötter Tamás Rablóhalak című könyve megvéd.

„Van ágyad, párnád, mely felfogja tested, / mindig lesz könyv, pohár, mely lezuhanva / zajt üt, s befutnak hozzád. Akkor ülsz már, / sápadtan és rendkívül vékonyan. / Végigsimítják arcod, nyugtató / szavakat kapsz majd, orvosságokat, / és lesz egy pillanat, mikor kifáradsz, / elalszol, s ők, kik ott lesznek helyettem, / lábujjhegyen szépen kimennek, és / kis roppanással rádcsukják az ajtót.”

Elég régóta próbálom magam rávenni, hogy valahogyan leálljak a Frontinról, főleg akkor, mikor megint érzem, hogy az adott adag már kevés, emelnem kell a dózison. Egy véletlen találkozás adott reményt, hátha így…

Tegnap tárlatvezetést tartottam a Ludwig Múzeum Beatek című kiállításán, melyről igen sok elmarasztaló írás született. Többek között azt hiányolták, hogy az anyag nem ad elég támpontot, hogy akik nincsenek teljesen képben a korszakról, azoknak igen keveset mond az áttekinthetetlen mennyiségű anyag, amit elénk tárnak.

Győrei Zsolt és Schlavtoszky Csaba Emmuska című könyve semmihez nem hasonlít. Még egy regényhez sem, pedig az, a maga különös, kifordított, vonzóan eszement módján.

„Vajon már észre sem vesszük, hogy önzőbbek lettünk, mert hozzászoktunk a bennünket körülvevő narcizmushoz?” – kérdi Tari Annamária a Ki a fontos: Én vagy Én? című könyve ajánlójában. A mű elolvasása után megrendülten tudtam csak válaszolni.

Azt hiszem, hogy az előző év egy különös folyamat betetőzése volt, és már azokat is behálózta az internet, akik valamennyire ellenálltak. Minden másodpercünk lekövethető lett, és innen már tényleg nincs menekvés.

Jó vagy inkább káros a művészek nárcizmusa? Mirnics Zsuzsanna pszichológussal és művészetterapeutával erről beszélgettünk.

Szombat óta, mióta felfedeztem a furcsa elváltozást a kiscicám hasán, valami furcsa ködben élek.